Ézsaiás próféta könyve 12. fejezete egy rövid zsoltár (ének), ami Istent dicsőíti kegyelmes és erős vigasztalásáért. Ez a zsoltár a helyreállított maradék egyik tagjának szavaival a héberek Egyiptomból való kivonulásához hasonlítja a megígért szabadítást (lásd Ézs 11:16). A szakasz Mózes és az izraeliták énekére emlékeztet, amit a Vörös-tengernél énekeltek, amikor megmenekültek a fáraó seregétől (lásd Mózes második könyve 15. fejezet).

Vessük össze Ézsaiás próféta könyve 12. fejezetét Mózes és a Bárány Jel 15:2-4 szakaszában található énekével! Miért Istent dicsőíti mindkettő?

Ézs 12:2 verse csaknem megnevezi Jézust Szabadítóként. Azt mondja, hogy „Isten az én szabadítóm” és „megszabadított engem” (RÚF). Jézus neve azt jelenti, hogy „az Úr a Szabadító” (vö. Mt 1:21).

Miért olyan fontos az a gondolat, ami Jézus nevében is benne van, miszerint az Úr a Szabadító?

Az Úr nemcsak megszabadít (Ézs 12:2), hanem Ő maga a Szabadító. Min­dennél fontosabb a számunkra, hogy Izrael Szentje jelen van közöttünk (Ézs 12:6). Isten velünk van! Jézus nem csupán csodákat tett, hanem „testté lett, közöttünk lakott” (Jn 1:14, RÚF). Nemcsak felvitte a bűneinket a fára, hanem bűnné lett értünk (2Kor 5:21). Békét teremtett és Ő a mi békességünk (Ef 2:14).

Nem csoda tehát, hogy Isai gyökere „a népek zászlója” lesz (Ézs 11:10). Mindenkit magához vonz, amikor felemelik a keresztre (Jn 12:32-33). A maradék visszatér „az erős Istenhez” (Ézs 10:21), az értünk született Gyermekhez, a „Békesség Fejedelméhez” (Ézs 9:6, ÚRK).

Időzzünk tovább annál a gondolatnál, hogy Jézus a mi üdvösségünk! Olvassuk el Róm 3:24 versét! Abban az áll, hogy Jézusban van a megváltás. Benne történt meg, és Isten kegyelme és irgalma által lehet abban örök részünk. Más szóval, a Jézusban való megváltás hit által lehet a miénk, nem cselekedetekből, hiszen nem tudunk olyan jót tenni, hogy az üdvözíthetne bennünket. Egyedül csak Krisztus tettei válthatnak meg minket, amelyeket hit által tulajdonít nekünk. Hogyan ad reménységet és bizonyosságot nekünk ez az igazság az üdvösségünkkel kapcsolatban, főként, ha méltatlannak érezzük magunkat?