Miért kezdődik Ézs 9:1 verse olyan szóval („De”), ami azt jelzi, hogy az azt követő rész ellentétben áll az előzőekkel?
Ézs 8:21-22 szakasza azok reménytelen állapotát írja le, akik az igaz Isten helyett az okkultizmus felé fordulnak: bárhová néznek, „mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, Ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva” (Ézs 8:22)! Ezzel szemben, eljön az idő, amikor „nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van” (Ézs 9:1). A szöveg a galileai vidék népét jelöli meg, hogy ők kapnak majd „nagy világosságot” (Ézs 9:2). Megsokasodik a nemzet, és örülnek majd, mert Isten összetöri „az őt nyomorgatók botját” (Ézs 9:4). Azért nevezi itt meg a Galileai-tó vidékét, mert az volt az egyik elsőként meghódított terület Izraelben. Akház segélykérő üzenetére válaszul III. Tiglat-Pileszer elfoglalta Észak-Izrael galileai és a Jordánon túli területeit, fogságba vitte a lakosság egy részét, és asszír tartománnyá nyilvánította a térséget (2Kir 15:29). Ézsaiás tehát azt üzente, hogy azok szabadulnak meg először, akiket elsőként igáztak le.
Kit használ fel Isten arra, hogy megszabadítsa a népét (Ézs 9:6-7)?
Mikor és hogyan teljesedett be Ézs 9:1-5 szakaszának próféciája (Mt 4:12-25)?
Nem véletlenül lett Galilea vidéke a helyszíne Jézus korai szolgálatának, ahol reményt adott a népnek, amikor Isten országának a jó hírét hirdette, gyógyította az embereket, így ördöngösöket is megszabadított az okkultizmus kötelékéből (Mt 4:24).
Tökéletes példáját látjuk itt annak, hogy a Biblia az Ószövetség idején megtörtént eseteket felhasználja az újszövetségi idők előképeiként. Az Úr az egyik kor képeit elegyíti a másik kor képeivel. Így van ez Máté evangéliuma 24. fejezetével is, amikor Jeruzsálem Kr. u. 70-ben bekövetkező romlását Jézus a világ végidei pusztulásával említette együtt.
Mit felelnénk, ha valaki megkérdezné tőlünk, hogy miből szabadított meg minket Jézus? Mi a személyes bizonyságtételünk Krisztus hatalmáról, ami megmutatkozott az életünkben?
Letöltés |