Elmondom neked,
hogy hívogat a távol,
bejárni messzi földeket.
Elmondom, tudjad,
hogy nyugtalan szívem,
úgy vágyik látni
egy régi helyet.
Istállót, jászlat,
meghajlott gerendát,
megbarnult követ,
szűk bejáratot;
levegőt szívni
a múlt jó ízén át,
édes permetet,
szénaillatot.
– Elmondom, hogy
álmaim egén ott
fényes csillag ragyog
úgy, mint régen is.
Millió szív sugara tetézi
az éjszaka ezer fényeit.
– Bársony-sötét
terül el a tájon,
könnyű lepel fűszálak felett;
és csend, és béke,
mennyei áhítat,
simogató angyali énekek.
– Oda vágyik pihenni a szívem,
világ zajától
messzi csendbe hullni.
A názáreti csillagos ég alatt
a megváltás titkát megérteni.
Jézus karjába
belesimulni és meggyógyulni.