Jézus tisztelte és kiemelte Isten törvényének fontosságát (Mt 5:17-18), miközben kifogásolta, ahogyan azt a vallási vezetők magyarázták. A szombatünneplést érintő döntéseivel ment a leginkább szembe a kor vallási rendszerével. A zsinagógákban természetesen biztosították a tanulás lehetőségét szombaton, mindig felolvastak a Tórából és magyarázták is az olvasottakat. Az írástudók és a farizeusok jól ismerték a törvény betűjét. Jézus azonban még sokkal tovább ment azzal, ahogyan szombatonként tanította a követőit.

Olvassuk el Mt 12:1-13 és Lk 13:10-17 szakaszait! Mire tanította Jézus a kortársait ezekkel az esetekkel, és mire szólít bennünket?

A Jézus szombati gyógyításai körüli nézeteltérések fontos lelki vitákhoz vezettek a bűn természetéről, a nyugalomnap céljáról, Jézus és az Atya kapcsolatáról és Jézus hatalmáról. E heti alapigénk jól összefoglalja, hogyan viszonyult Ő a hetedik naphoz: „És azt mondta nekik: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért. Mert az Emberfia ura a szombatnak is” (Mk 2:27-28, ÚRK). Azt akarta kihangsúlyozni, hogy a nyugalomnap nem válhat teherré. Isten azért adta (teremtette), hogy sajátságos alkalmat biztosítson az embereknek, amikor még többet megtudhatnak a hetedik napot elrendelő Isten jelleméről. Ilyenkor tapasztalati úton tanulhatnak, miközben a természet világát csodálják.

Jézus tettei kérdéseket ébresztettek az emberekben, és Ő ezek által arra késztette a tanítványait, a zsidó vezetőket és a tömegeket, hogy még mélyebben gondolkodjanak el a Szentírásról és arról, hogy mit jelent számukra Isten, valamint a hit. Könnyen leragadhatunk a szabályoknál és a rendelkezéseknél, amelyek önmagukban nem rosszak, csak öncélúvá válhatnak, ahelyett, hogy a célra mutató eszközök lennének. Valójában az a cél, hogy megismerjük Isten jellemét, azét, akit szolgálunk. Ez vezet el a neki való hűséges engedelmességhez, aminek az az alapja, hogy bízunk Krisztus igaz­ságának érdemeiben.

Mi a helyzet a mi szombatünneplésünkkel? A gyakorlatunkban pusztán a tiltások napja lett belőle, ahelyett, hogy igazán megpihennénk az Úrban és jobban megismernénk Őt? Ebben az esetben min változtathatunk, hogy több áldást tapasztalhassunk abból, amit Isten nekünk szán?