„Ami kezed ügyébe kerül, vidd véghez erőd szerint, mert nem lesz cselekvés, megfontolás, tudás és bölcsesség a holtak hazájában, ahová mész” (Préd 9:12, ÚRK). A legbölcsebb ember tanácsolja ezt az élet minden területén való sáfársággal kapcsolatban.
A keresztény sáfárság tekintetében sokan csak a hívők anyagi felelősségére gondolnak. A pénz természetesen fontos része a sáfárságnak, viszont túlságosan szűk mezsgyén mozgunk, ha csak anyagi szempontból gondolunk erre. A szervezéselméletben ez a kifejezés arra utal, hogy a vezetőség felelőssége megfelelően fejleszteni és hasznosítani minden rendelkezésre álló forrást. Az egyházban milyen forrásokkal áldott meg bennünket Isten? Péter világosan kijelenti, hogy minden ember kapott ajándékokat a Teremtőtől. Ezért nevezi úgy a keresztényeket, hogy „szent papság” (1Pt 2:5). A hívők felelősséggel tartoznak Istennek azért, hogy jól sáfárkodjanak minden tőle kapott ajándékkal: a pénzükkel, az idejükkel, az energiájukkal, a talentumaikkal stb.
Olvassuk el Préd 9:12 és 1Kor 10:31 verseit! Ezek szerint hogyan kell dolgoznunk, és hogyan neveljük munkára az embereket?
Ma gyakori buktató, hogy hajlamosak vagyunk az életünk részeit külön kategóriákba sorolni: munka, család, lelki élet vagy akár a pihenés. Bizonyos esetekben valóban kívánatos elkülöníteni egymástól ezeket a területeket, hogy kevésbé mosódjanak össze, vagy egyáltalán ne történjen ilyen. Nem jó például hazavinni a munkát, mert az belezavar a családi felelősségekbe. Nem engedhetjük azt sem, hogy rövidebb legyen az Istennel töltendő időnk azért, mert inkább pihenni szeretnénk.
Viszont a lelki életünknek mindenben korlátozások nélkül fontos szerepet kell kapnia. A keresztény munkavégzése az Istennel való kapcsolatból és a vele való együttműködésből nő ki. A munka területén is tapasztalhatjuk Isten jelenlétét. Ha a vallási életünket csupán egy szegmensre akarnánk leszűkíteni, ezzel az Istenhez fűződő kapcsolatunkat csak egy napra, egy órára, vagy az életünknek mindössze egyetlen területére korlátoznánk, és így a többi részben elutasítanánk Isten jelenlétét.
Először is tegyük fel magunknak a kérdést, hogy nem leszűkítve gyakoroljuk-e a lelki életünket! Amennyiben ez lenne a helyzet, mit tehetünk, hogy a lelki életünk uralja minden tevékenységünket?
Letöltés |