Mit tudhatunk meg A példabeszédek könyve 1. fejezetéből az igazi keresztény oktatás lényegéről?

A Biblia következetesen szembeállítja a bolondságot a bölcsességgel. A példabeszédek könyve óva int a bolond viselkedéstől és a balgák társaságától. A választóvonal világos: Isten azt akarja, hogy népe a bölcsességet keresse, értékelje és abban gazdagodjon.

Akik művészeteket és természettudományokat tanulnak, a tehetségükkel igyekeznek ismereteket szerezni és a szakterületükön kiemelkedni, mint ahogyan e tudományágak oktatói is. Tudással és képességekkel az ember briliáns művészeti alkotásokat hozhat létre és tudományos áttörésekre juthat.

Viszont keresztény szempontból nézve valójában mi az értelme a művészetek és a természettudományok ismeretének, ha az ember nem tud különbséget tenni helyes és helytelen, jó és rossz, igazság és tévedés között? Például olvassunk csak egy keveset a világ legnagyobb művészeinek tekintett emberek életéről, és meglátjuk, hogy a csodálatos képesség vagy talentum nem egyenlő az erkölcsös, igaz élettel. És magasan képzettek, különösen tehetségesek azok a nagy tudósok, akik tömegpusztító biológiai vagy vegyi fegyverek létrehozásában vettek részt, de mi a munkájuk gyümölcse? Amint korábban is megállapítottuk, az ismeret önmagában még nem feltétlenül jó.

Mit tudhatunk meg Péld 1:7 verséből az igazi keresztény nevelés kulcsáról?

A következőt írta egy ateista Nobel-díjas tudós, aki az univerzumot és a benne ható fizikai erőket tanulmányozza: „Minél érthetőbbnek tűnik a világegyetem, annál céltalanabbnak látszik.” Ezek szerint maga az ismeret hogyan válhat nemcsak értelmetlenné, hanem ami még rosszabb, hogyan vezethet hatalmas tévedésekhez?