Az ótestamentumi Zsoltárok könyve fontos szerepet töltött be az ókori Izrael életében. Istentiszteleti alkalmakon, a közösségi istentisztelet keretein belül a zsoltárokat újból és újból elmondták, énekelték, gyakran hangszerkísérettel; az ószövetségi időben ez meghatározó eleme volt az istentiszteletnek. Izrael közösségként élt és az istentiszteletük is közösségi volt.

A zsoltárok valójában költemények, megzenésített énekek. A héber tehillim szó azt jelenti, hogy „dicsérő énekek”. Amikor Istent dicsérve éneklünk, imádjuk az Urat.

Olvassuk el Zsolt 78:1-17 szakaszát! Mi az alapvető üzenete ennek a résznek, és hogyan kapcsolódik ez az oktatás és az imádat témaköréhez?

A 78. zsoltár üzenete határozott. „…rejtett dolgokat szólok a régi időből” – mondja Aszáf a 2. versben. A „rejtett dolog” vagy „titok” (RÚF) nem „baljós” értelemben veendő, hanem inkább úgy, hogy „homályos” vagy „feledésbe merülő”, mint amilyen a régi idők történelme, mivel időben egyre távolabb és távolabb kerülünk a múlt eseményeitől. Itt az a lényeg, hogy Izraelben az oktatás részét képezte azoknak a történeteknek a megtanítása, amelyek bemutatták, hogyan vezette választott népét az Úr.

Figyeljük meg Zsolt 78:6-17 szakaszát! Az izraelitáknak milyen konkrét tanulságokat kellett átadni a gyermekeiknek? Mi volt a legfőbb célja ennek a tanításnak?

Az oktatás egyik célja az volt, hogy a gyerekek megtanuljanak bízni Istenben és megtartsák parancsolatait. Hogyan tükröződik ugyanez a gondolat például Jel 14:12 versében?