SZOMBAT DÉLUTÁN
e HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:1-11; 28:10-17; Máté 15:21-28;
Márk 10:46-52; János 1:1-14; Róma 5:11-19
„Jézus ekkor így szólt: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt az úton” (Mk 10:52, ÚRK).
Ugyan kivel nem fordult még elő, hogy szégyellte magát? Ki az, aki nem tett olyasmit, amire fájdalmas visszagondolni, és szörnyülködne, ha mások tudomást szereznének arról a dologról? Valószínűleg mindannyian tudjuk, hogy mit jelent ez.
Majd képzeljük el, milyen lehetett Ádámnak és Évának, miután ettek a tiltott fáról! Vagy Jákóbnak, aki csellel vette rá az apját, hogy a bátyja helyett neki adja az áldást, majd pedig menekülnie kellett a testvére haragja elől. Hogyan tudott éjjel aludni? És gondoljunk az asszonyra, akit „tetten” értek (Jn 8:4)! Dávid is tudta, hogy mit jelent ez, hiszen a 32. zsoltárban szívet tépő módon fejezi ki és vallja meg az érzéseit.
Természetesen ezért is egyetemes az evangélium, Krisztus az egész emberiségért meghalt. Különbözőek vagyunk, egy dolog azonban összeköt bennünket: az általános bűnösségünk.
Ennélfogva a keresztény oktatásnak rá kell mutatnia igencsak gyászos helyzetünk egyedüli megoldására. Ezen a héten tehát az egyetlen megoldásra, a mesteri Tanítóra tekintünk.
Letöltés |