SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Márk 5:1-20; 1Korinthus 1:30; Galata 2:20;
Efezus 2:1-10; Zsidók 10:19-22; 1János 4:7-11
„Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében” (1Jn 5:13).
Amint az egyik korábbi tanulmányban is megállapítottuk, az evangélium ereje melletti legerősebb érv egy megváltozott élet. A teológiai nézeteinkkel és a tantételeinkkel mások talán nem értenek egyet, megkérdőjelezhetik azt, ahogyan a Szentírást értelmezzük, azonban aligha vitatják a személyes bizonyságtételünket arról, hogy mit jelent nekünk Jézus, mit vitt végbe az életünkben.
A bizonyságtevés az, hogy elmondjuk, amit Jézusról tudunk, amit számunkra jelent. Ha ez kizárólag abból áll, hogy bizonygatni próbáljuk a hitünk helyességét és a másoké tévességét, kemény ellenállásba ütközünk. Viszont ha a Jézusról szóló bizonyságtételünk a kegyelem által átformált szívünkből fakad, lesznek, akiket elér Jézus szeretete, csodálatba ejt igazsága, és megérinti őket az, ahogy a mi életünkre hatott a hitünk, az igazság. Egészen más a hatása annak, ha az igazságot és a megújult életet együtt láthatják.
Amennyiben Krisztus a központja minden hitpontunknak, minden bibliai tanítás az Ő jellemét tükrözi, akkor akinek bemutatjuk, az készségesebben elfogadja az Igét.
Letöltés |