Az egész Biblia hangsúlyozza, hogy az imádság legyen konkrét. Ez nem valamiféle homályos lelki vágyódás, hanem meghatározott kéréseket tárunk Isten elé. Jézus imádkozott a tanítványaiért. Pál apostol konkrétan fohászkodott az efezusi, a filippibeli és a kolossébeli keresztényekért, meg fiatal munkatársaiért is, mint Timóteus, Titusz és János Márk.
Mit tudhatunk meg 1Sám 12:22-24 verseiből a közbenjárói imádságról?
Sámuel kiemeli a komoly, szívből fakadó, konkrét közbenjárás szükségességét. Sokatmondóak a szavai: „tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel” (1Sám 12:23). Az egyik angol fordításban szinte ezt visszhangozza Jób: „Ó, hogy az ember könyöröghet Istenhez a másikért” (Jób 16:21). A mi feladatunk, hogy imádkozzunk Istenhez azokért, akik nem ismerik Krisztust.
1Jn 5:14-16 szerint mi történik, ha közbenjárunk Istennél valakiért?
Másokért imádkozva Isten áldásainak csatornáivá válhatunk számukra. Rajtunk keresztül árasztja rájuk az Úr az élet vizének folyamát. Sátán egész serege megremeg a szívből fakadó közbenjárás hangjára. Sokatmondó, amit Ellen White ír az ima erejéről: „Sátán ki nem állhatja, ha hatalmas ellenfeléhez folyamodnak, akinek ereje és fensége félelemre és remegésre készteti. A buzgó imádság hangjától Sátán egész serege megremeg” (Testimonies for the Church. 1. köt. 346. o.). Az ima isteni erő forrásához kapcsol bennünket az elveszett emberekért folyó küzdelem során.
Mt 18:18-19 versei hogyan kapcsolódnak a közbenjárói imához? Mivel bátorít ez a szakasz imára azoknak az üdvösségéért, akik nem ismerik az Urat?
Letöltés |