Jó hatalmaktól hűen átölelve

vigasztalón s őrizve szüntelen,

így szeretnék ma érettetek élni

s menni veletek úton-útfelen.

Szívet kínzóak már a régi dolgok…

Még gonosz napok nehéz terhe nyom.

Ó, felzaklatott lelkeinkre áraszd

üdvösségedet, Jézus Krisztusom!

S ha nyújtanád is a keserű kelyhet

szenvedésekkel színültig tele,

hálásan vesszük áldott kezeidből,

reszketés nélkül, utunk Istene.

S ha mégis egyszer örömre érlelsz még

e világon, hol szikrát szór a nap,

a múltakról majd elemlékezgetünk

Beléd simulva – fényei alatt.

Csak gyertyáidnak lángja égjen csendben

– meleg fényüktől szökjön a sötét –,

s mint a pillangókat, vond be fénykörébe

e világbörtön minden gyermekét!

És ha egyszer… elmélyül majd a csend

szerte e földön s zeng dicséreted,

engedd, hallhassuk s minden gyermekeddel

együtt áldhassuk fényesült neved!

Jó hatalmaktól rejtve és ölelve

vigaszra várunk s tudjuk, jönni fog.

Isten velünk van, barna est, ha érik,

s akkor is, ha ránk nyit új napod!

Fordította: Jakus Imre