Isten a nyelv kommunikációs csatornáján jelenti ki akaratát az embernek, ezért az isteni kinyilatkoztatást le lehet írni. Amint láttuk, a Biblia úgy jött létre, hogy Isten a Szentlélek munkája által bemutatta az igazságot, és Ő emberi eszközök útján közvetítette, oltalmazta az üzenetét. Ezért joggal számíthatunk is arra az alapvető egységre, ami a Szentírás egészében tapasztalható Mózes első könyvétől A jelenések könyvéig (vö. pl. 1Móz 3:14-15; Jel 12:17).

Olvassuk el 5Móz 18:18, 2Tim 3:16 és 2Pt 1:21 verseit! Mit állítanak ezek az igék a Szentírás ihletettségéről?

A teljes Szentírás Istentől ihletett, még ha különböző részeinek az olvasása nem is egyformán lelkesítő, vagy talán nem feltétlenül alkalmazható a mai korban (például a zsidó ünnepekről szóló részek ihletettek, még ha ma nem is kell megtartanunk ezeket). Ugyanakkor tanulnunk kell a Szentírás egészéből, még azokból a részekből is, amelyeket nem könnyű olvasni, vagy most nem kifejezetten alkalmazhatók a számunkra.

Ugyancsak fontos megjegyezni, hogy a Biblia nem minden része közvetlen vagy természetfeletti kinyilatkoztatásból ered. Egyes esetekben Isten olyan bibliai írókat használt, akik gondosan utánajártak dolgoknak vagy már meglévő dokumentumok segítségével közvetítették az üzenetet (lásd Józs 10:13; Lk 1:1-3).

Ezzel együtt a teljes Szentírás ihletett (2Tim 3:16). Ezért jelenti ki Pál, hogy „Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk” (Róm 15:4, RÚF).

„A Bibliát, amely Istent nevezi meg szerzőjének, emberi kezek írták. Különböző könyveinek sokféle stílusában számos író számtalan jellemvonása tükröződik. A kinyilatkoztatott igazságok sora ťIstentől ihletettŤ (2Tim 3:16), de emberi nyelven szólal meg” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 9. o.).

Ma bizonyos teológusok tagadják a Biblia különböző részeinek isteni eredetét, annyira, hogy elvetik számos alapvető tanítását – a teremtést, a kivonulást, a feltámadást. Miért nem szabad a legkevésbé sem kinyitni ezt az ajtót? Végtére is, vajon mi ítélkezhetnénk Isten Szava felett?