Érdekes, hogy – legalábbis Dán 11:29-39 szakaszával kapcsolatban – Luther Márton a pápasággal és annak tantételeivel, gyakorlataival azonosította Dán 11:31 pusztító utálatosságát. Tehát Dániel próféta könyve 11. fejezete a 7. és a 8. fejezetekkel együtt Luther és még sok más protestáns kommentátor nézetét is alátámasztja, mely szerint a történelemben a pápaság és annak tanításai teljesítik be ezeket a próféciákat. Ellen G. White így írt erről: „A Róma fennhatóságához tartozó területen egyetlen vallásközösség sem élvezhette sokáig zavartalanul lelkiismereti szabadságát. A pápaság, mihelyt hatalomhoz jutott, kinyújtotta kezét, hogy szétmorzsoljon mindenkit, aki nem volt hajlandó elismerni. Egyik egyház a másik után hódolt meg előtte” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 57. o.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1) Hogyan lehetünk tekintettel mások érzéseire úgy, hogy közben nem térünk el attól, amit a Biblia tanít Rómának az utolsó napokban betöltött szerepéről?
2) Dán 11:33 versében ez áll: „És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tűz miatt, fogság és rablás miatt napokig”. E szöveg szerint milyen sorsra jutnak némelyek Isten hűséges népe közül? Mit tesznek a hűségesek közül többen, mielőtt mártírhalált szenvednek? Mi ennek az üzenete a számunkra ma?
3) Dán 11:36 versében ez áll: „És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerően szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre is hajtatik.” Kire emlékeztet ez bennünket? (Lásd még Ézs 14:12-17; 2Thessz 2:1-4!)
4) Dán 11:27, 29 és 35 verseiben a lammo`ed, vagyis a „rendelt idő” kifejezést találjuk. Mire utal ez ismét azzal kapcsolatban, hogy Isten irányítja a történelmet?
Letöltés |