Olvassuk el Dán 9:5-13 részét! Mi a jelentősége annak, hogy Dániel folyamatosan így fogalmazott: „mi” vétkeztünk, azaz magát is azok közé sorolta, akiknek a bűnei okozták a nép vesztét?

Dániel imája csupán az egyike a Biblia számos, jelentős közbenjárói imádságának. Az ehhez hasonló imák megérintik Isten szívét, elhárítva az ítéletet, és megszabadítanak az ellenségektől. Amikor Isten már kész lett volna elpusztítani az egész zsidó népet, Mózes közbenjárása visszatartotta a kezét (2Móz 32:7-14; 4Móz 14:10-25). Amikor pedig a föld súlyos szárazság miatt pusztult volna el, Isten meghallgatta Illés imáját, esőt küldött, hogy felélessze a földet (1Királyok 18. fejezet).

Ha családtagokért, barátokért és másokért, különböző helyzetekért imádkozunk, Isten meghallgat és közbe is tud lépni. Néha hosszabb időbe telik, mire választ kapunk az imára, de bízhatunk abban, hogy Isten sosem feledkezik meg gyermekei szükségleteiről (lásd Jak 5:16).

Ebben az esetben Dániel a közbenjáró vagy a közvetítő Isten és a nép között. A Szentírást tanulmányozva a próféta felismerte, hogy milyen mélyre süllyedt a nép a bűnben, áthágták Isten törvényét, nem hallgattak a figyelmeztetéseire. Amikor felmérte a kétségbeejtő helyzetet, gyógyulásért és megbocsátásért imádkozott. Azonosította magát a népével. Bizonyos szempontból arra világít rá, hogy milyen közbenjárói munkát végez értünk Krisztus (János 17. fejezet). Csakhogy van egy hatalmas különbség: Krisztus „nem vétkezett” (Zsid 4:15, RÚF), tehát nincs szüksége arra, hogy megvallja a bűneit, a saját bűnei bocsánatáért nem kell áldozatot bemutatnia (Zsid 7:26-27). Sajátos módon mégis azonosítja magát a bűnösökkel: „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor 5:21, RÚF).

„Ha mindent összegyűjtenénk, ami jó, szent, nemes és szép egy emberben, és úgy mutatnánk be Isten angyalainak, mint aminek része van az ember megváltásában vagy érdemeiben, a javaslatot istenkáromlásként utasítanák el” (Ellen G. White: Faith and Works. 24. o.). E szavak értelmében valójában mekkora szükségünk van a Közbenjáróra?