Első pillantásra úgy tűnhet, hogy Dániel próféta könyve a vereség komor felütésével kezdődik. Júda kapitulált Nabukodonozor előtt, aztán a templom edényeit Jeruzsálemből elvitték Sineár földjére. A „Sineár” szó a Bibliában 1Móz 11:2 versében jelenik meg, Bábel tornyának helyszíneként. Sineár baljós jel, mert olyan tervre utal, ami az Isten elleni nyílt lázadásban gyökerezik. Bábel építői ugyan kudarcot vallottak, amikor megkíséreltek felérni az égig, a külső látszat azonban arra utalhat, hogy Nabukodonozor és az istenei – akik Sineár földjéhez kötődtek – kerekedtek Izrael szövetségi Istene fölé.

Csakhogy Dániel próféta könyvének nyitó sorai tisztázzák, hogy Jeruzsálem veresége nem a babiloni király túlerejének tudható be, hanem éppen azért következett be, mert az „Úr… [Nabukodonozor] kezébe adta Jójákímot, Júda királyát” (Dán 1:2, RÚF). Isten még jóval korábban kijelentette, hogy ha a népe megfeledkezik róla és áthágja a szövetséget, akkor fogságba viteti őket, idegen földre. Dániel tehát tudta, hogy Babilon katonai ereje mögött és azon túl a menny Istene irányítja a történelem menetét. Ez a világos felfogás volt az Isten fennhatóságáról, ami megtartotta ezeket a fiatalembereket, és adott nekik erőt, illetve bátorságot ahhoz, hogy szembenézzenek a Babiloni Birodalom kísértéseivel és nyomásával.

Olvassuk el 2Kir 21:10-16, 24:18-20 és Jer 3:13 szakaszait! Miért adta Isten a babiloniak kezébe Júdát és Jeruzsálemet?

A 21. század kihívásai között újból meg kell erősíteni magunkban azt az istenképet, ami olyan élénken tükröződik Dániel próféta könyvéből is! A könyv szerint Isten, akit szolgálunk, hatalmával nem csupán a történelem erőit mozgatja, hanem kegyelmesen közbelép népe életében is, hogy a szükség idején megadja nekik a legfontosabb segítséget. Ahogy pedig később látni fogjuk, amit Isten a héber foglyokért megtett, azt a végidőben is megteszi majd a népéért, bármilyen támadások érjék őket és a hitüket.

Milyen kihívásokkal nézünk most szembe a hitünk terén, akár külső forrásokból, akár a gyülekezeten belülről, vagy talán a saját jellemhibáinkból fakadóan? Hogyan tanulhatunk meg Isten erejére támaszkodni, hogy győzhessünk, bármi is állja utunkat?