Amikor Ezsdrás megnyitotta Isten Igéjét, a héber Tórát, a nép felállt. Ezsd­rás először Istent áldotta, majd a felolvasás után az emberek az ég felé emelt kézzel, egyhangúan felelték: „Ámen! Ámen” (Neh 8:5-6). Ezek után „arccal a földre borultak az ÚR előtt” (Neh 8:6, RÚF).

Olvassuk el Neh 8:9-12 verseit! Miért mondták a vezetők a népnek, hogy „ne keseregjetek és ne sírjatok” (9. vers)?

„Ezért évekkel később, amikor Isten törvényét felolvasták a Babilonból visszatért foglyoknak, és a nép sírt bűnei miatt, ezek a kedves szavak hangzottak el: ťNe sírjatok… menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belőle részt annak, akinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségtekŤ (Neh 8:9-10)” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 196. o.).

Amint az emberek Isten igéit hallgatták, szíven ütötte őket bűnösségük tudata, ezért sírtak. Amikor Isten kinyilatkoztatja magát előttünk, és rácsodálkozunk, mennyi szeretet, jóság, kegyelem és hűség van benne, jobban felfigyelünk a saját hiányosságainkra és arra, hogy nem sikerült elérnünk a kívánt szintet. Ha az Igéből Isten szentségéről hallunk, új fényben látjuk meg szörnyű valónkat. Erre döbbent rá Izrael népe, ezért keseregtek és sírtak, de nem kellett szomorkodniuk, „mert az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Neh 8:10). Más szóval: a kudarcaik ellenére bízhattak Isten hatalmában.

Ez is különleges, szent nap volt, a kürtzengés ünnepe (ros hásáná), amikor rövid kürtjelzések figyelmeztettek arra, hogy milyen fontos a „szívbéli” felkészülés az Úr ítéletére (az engesztelés napjára, amit tisri havának 10. napján ünnepeltek). A kürtök megfújása azt jelezte, hogy álljanak Isten elé és térjenek meg. Ennek a napnak kellett emlékeztetnie a népet arra, hogy forduljanak Istenhez – érthető tehát a kesergés és a sírás. A vezetők azonban arra is figyelmeztették őket, hogy ha már megbánták a bűneiket, Isten meghallgatta őket, örüljenek hát az Úr bocsánatának.

Mit árul el a bűn rettenetes voltáról az, hogy emiatt kellett meghalnia Jézusnak a kereszten, ez a bűn megoldásának és a reménységünknek is az egyetlen módja?