SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ezsdrás 4:1-7; 7; Ézsaiás 55:8-9;

Jeremiás 25:11-12; Dániel 9:1-2

„Így szól Círusz, a perzsa király: Az ÚR, a menny Istene nekem adta e föld minden országát, és megparancsolta nekem, hogy házat építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdában van” (Ezsd 1:2, ÚRK).

Isten megígérte Jeremiás írásaiban, hogy a babiloni fogság hetven éve után népe majd hazatér. Círusz király volt az eszköze, aki által ezt lehetővé tette. Az Úr által felkent király (Ézs 45:1) Kr. e. 538 táján rendeletet adott ki, amelyben biztosította Isten népének az országukba való szabad visszatérést, hogy felépítsék a templomot.

Isten (nem pedig Círusz) mondta Jeruzsálemről: „Megépíttessék! és a templomnak alapja vettessék” (Ézs 44:28)! Isten garantálta Jeruzsálem újjáépítését, Ő indította Círusz szívét, hogy engedélyt adjon a templom felépítésére.

Bátorító látni, ha Isten népe jól reagál az Úr tetteire. „Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel az ÚR házát Jeruzsálemben” (Ezsd 1:5, RÚF).

Íme egy példa arra, amikor a nép helyesen fogadta Isten hatalmas és kegyelmes tetteit. A legjobb cselekedeteink abból fakadnak, ha felismerjük Istent, a tetteit és ha tudjuk, hogy szeretettel lép fel népe érdekében.