Régi történet.

Egyházatyától arcképet kértek,

s nem tett eleget a kérésnek,

„Olyan csúf az óemberem

– felelte –, hogy azt semmiképpen

lepingáltatni nem merem.

Újemberem lefesteni

pedig olyan nehéz,

mert egyre dolgozik rajta a Mester,

de még nem kész!”

Rigófüttyös tavaszi kertben

ma ez a régi történet

ébred fel bennem.

Szállnak – tűnnek az évek.

Jó volna készen lennem!

A drága Krisztusarcot

egyre formálja a Lélek.

Szépsége néha felragyog.

De jaj, ha még mindig a régi vagyok!

Félek.

„Készíts el engem!” – kértem... s újra kérem.

Hiszen Te megváltottál drága véren.

Ne pihenjen, ne nyugodjék kezed,

míg műved rajtam be nem végezed!

Amit Te kezdtél,

soha nem maradt félbe semmi sem.

Újjá formálsz egészen engem is.

Hiszem.