A megváltás és a nagy küzdelem összekapcsolódó történetei arra késztetnek, hogy elfogadjunk egy igazságot az élettel kapcsolatban, ami alapvetően fontos a világ és önmagunk megértéséhez. Ez pedig az, hogy bűnösök, összetörtek vagyunk, mint ahogyan a világ is az. Nem olyan, mint amilyennek megteremtette Isten, és noha Isten valóban a saját képére teremtett bennünket, mi is megtörtünk, mint a világ. A mi életünkben ható bűn természete ugyanolyan, mint a világszerte oly sok fájdalmat, elnyomást és kizsákmányolást okozó gonoszságé.

Ezért helyes, hogy átérezzük a körülöttünk lévő világ és minden élő fájdalmát, nehézségeit, szomorúságát és tragédiáit. Robotoknak kellene lennünk ahhoz, hogy ne szembesüljünk az élet fájdalmával. A panaszzsoltárok, Jeremiásnak meg a többi prófétának a siralmai és Jézus könnyei, a könyörülete mutatják, hogy ez a helyes viszonyulás a világhoz és a benne lévő gonoszsághoz, de főleg azokhoz, akiknek annyit ártott a rossz.

Miért indult Jézus könyörületre Mt 9:36, 14:14, Lk 19:41-42 és Jn 11:35 történeteiben? Hogyan lágyulhat meg a szívünk annyira, hogy bennünket is megérintsen a környezetünk fájdalma?

Ne feledjük, a bűn és a gonoszság nem csak „ott kint” létezik, nem csak valaki más bűne okozta. „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk” (1Jn 1:8). A bibliai próféták szerint a bűn elsősorban nem „a szabályok” megszegése miatt tragédia, hanem azért, mert megtörte a kapcsolatot Isten és a népe között, továbbá másoknak is fájdalmat okoz. Ez történhet szűkebb vagy tágabb körben, de egyformán rossz.

Önzés, kapzsiság, becstelenség, előítélet, tudatlanság és nemtörődömség a világban lévő minden gonoszság, igazságtalanság, szegénység és elnyomás gyökere. A bűnösségünk elismerése az első lépés a rosszal való szembeszálláshoz, de ahhoz is, hogy Isten szeretete elfoglalhassa jogos helyét a szívünkben: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűnein­ket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9).

Nézzünk magunkra (de ne túl közelről és ne is túl hosszan)! Mi mindenben vagyunk mi is megtörtek, részesei a nagyobb problémának? Hol találjuk az egyedüli megoldást? Kizárólag hova fordulhatunk?