Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „Jaj a farizeusoknak” c. fejezet, 514-524. o.

„A gyakorlati kegyesség értékét hangsúlyozva a próféta megismételte a tanácsot, amelyet Izráel századokkal előbb kapott… Jahve szolgái korszakról korszakra elismételték ezeket a tanácsokat azoknak, akiket az irgalmasság elfelejtésének veszélye és a formai vallásosság fenyegetett” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 202-203. o.). „Azt az útmutatást kaptam, hogy fordítsam népünk figyelmét Ézsaiás 58. fejezetére. Olvassuk figyelmesen ezt a részt és tudatosítsuk magunkban, hogy milyen is az a szolgálat, ami életet hoz a gyülekezetekbe! Az evangélium művét a nagylelkűségünk és a munkánk eszközével vigyük előre! Amikor szenvedőkkel találkozunk, akiknek segítségre van szüksége, segítsünk! Ha éhezőket látunk, adjunk nekik enni! Aki ezt teszi, Krisztus szolgálatának soraiban halad. A Mester szent feladata a jótékonyság munkája volt. Népünk tagjai mindenütt igyekezzenek részt venni ebben” (Ellen G. White: Welfare Ministry. 29. o.)!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Gondoltunk már arra, hogy az igazságosság és az irgalom az istentisztelet része? Mit változtat ez az emberekhez való viszonyulásunkon? Az istentiszteletről alkotott felfogásunkon is alakít ez a felismerés?

2) Mit tehetünk, nehogy egyéni és közösségi hitéletünkben elhanyagoljuk, „ami a törvényben ezeknél fontosabb” (Mt 23:23, ÚRK)? Fel tudunk idézni néhány példát, amire mondható, hogy „megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek” (Mt 23:24)?

3) Miért olyan nagy bűn a képmutatás? Nem jobb, ha legalább megpróbálunk jó képet mutatni?

4) Mit változtat a világképünkön, ha tudjuk, hogy a próféták szavai szerint Isten hogyan viszonyul a szegényekhez, szűkölködőkhöz? Mennyire hatnának ránk másként a helyi hírek, ha mindent a próféták szemével látnánk és az ő fülükkel hallgatnánk?

ÖSSZEFOGLALÁS: A prófétákat aggasztotta az országban zajló gonoszság, de különösen odafigyeltek arra, amit olyanok követtek el, akik Isten tisztelőinek mondták magukat. Sem a próféták, sem Jézus szemében nem fér össze az istentisztelet az igazságtalansággal, mert az képmutatás. A szegényekről és a rászorulókról gondoskodni, az elnyomás ellen fellépni – ez az igaz istentisztelet, amit elvár az Úr.