SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 16:16-18; 20:8-11; 3Mózes 25:1-7;

5Mózes 5:12-15; Máté 12:9-13

„És azt mondta nekik: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2:27, ÚRK).

A teremtési hét utolsó aktusaként Isten megteremtette a szombatot. Szokták mondani, hogy a hetedik napon Isten nemcsak megpihent, hanem megteremtette a nyugalmat is a világ szerves részeként. A szombat azt mutatta be, hogy milyen kölcsönös kapcsolatra teremtett bennünket az Úr önmagával és egymással.

Tehát aligha meglepő, hogy Istennek az Izrael népére vonatkozó tervében már korán megtaláljuk a szombatot a parancsolatok egyikében. A héberek életében kiemelkedően fontos szerepet kellett kapnia.

Általában amikor a szombatról beszélünk, a szó gyorsan a megtartásának módjára terelődik. Mi az, amit nem szabad ilyenkor megtennünk és hasonlók. Bármilyen fontosak is ezek a kérdések, elsősorban azt kell megértenünk, hogy Isten terve szerint, kegyelmének és gondviselésének jelképeként milyen meghatározó szerepe van a szombatnak a világon és Isten népének életében.

Ahogy Jézus mondta, Isten a hetedik napot, a szombatot az egész emberiségért teremtette. Ha igazán „megemlékezünk a szombatnapról”, az a hét minden napjára megváltoztat bennünket. Jézus bemutatta, hogy ez mások számára is áldás eszköze lehet.