Mit üzent Isten Izrael népének 2Móz 23:9 versében?

A rabszolgaságból nem sokkal korábban kiszabadult izraeliták jól tudták, hogy milyen az, ha valakit elnyomnak, kizsákmányolnak és háttérbe szorítanak. Amikor a szabadulásukat ünnepelték, Isten fontosnak tartotta, hogy ne feledjék el, honnan is jöttek, milyen kirekesztettnek lenni és mi mindent tett meg Ő a megmentésükért. Emlékül rendelte el a páskát, ami alkalmat adott arra, hogy újból és újból elmondják a történetet: „hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a szolgálatnak házából” (2Móz 13:14).

Olvassuk el 2Móz 22:21-23 verseit! A saját rabságuk emléke mennyire volt fontos eleme a rendelkezésnek, ami arra vonatkozott, hogy miként bánjon a nép a kevésbé szerencsés sorsúakkal az új társadalomban?

Még alig ült el a Tízparancsolat kinyilatkoztatásának visszhangja, amikor Isten felhívta Mózest a hegyre, hogy találkozzon vele. Ekkor részletezte, hogyan is kell megélni a nagyszerű törvényeket Izrael társadalmában. Mielőtt még felszólította volna népét a szent sátor építésére, három fejezetnyi törvényt adott a szolgákkal való bánásmód megfelelő formájára vonatkozóan. E törvények éles ellentétben álltak azzal, amit a legtöbb izraelita addig tapasztalt. Szabályozták az erőszakos bűncselekmények kezelését, a tulajdonjogot, a hétköznapi életvitelt, valamint elvek határozták meg a fent nevezett rendelkezések alkalmazását és az igazságszolgáltatást végző bíróságok felállítását is (lásd 2Mózes 21–23. fejezet).

A parancsolatok különösen kitértek az újonnan alapított társadalom többi állampolgárát érintő bánásmódra, ill. arra, ahogyan viszonyulni kellett az idegenekhez és a leginkább sebezhetőkhöz. Nem szabad kizsákmányolni őket, jogot biztosítottak nekik arra, hogy élelemhez jussanak, tiszteletben tartva az emberi méltóságukat, pl. felszedegethették a földről az aratók után ottmaradt terményt. Az ókori világban nem volt megszokott, hogy így viszonyuljanak a „kívülállókhoz”, idegenekhez. Vannak, akik ma is mintha elfelejtenék, hogy mennyire fontosak ezek az elvek az emberi bánásmód tekintetében.

Milyen személyes tapasztalatod volt, aminek az emléke nagyobb együttérzésre késztet mások szenvedése és a velük szembeni igazságtalanság láttán?