Lukács 15:2
Megrázóan gyönyörű az Ige.
Az édesapa szerető, megbocsátó szíve
elénk vetíti Isten szeretetét,
aki örökké vár, küldi üzenetét.
Mert ó, jaj, sokszor messze mentünk
az igaz úttól; hányszor eltévedtünk.
De Ő vár fáradhatatlanul;
örök szeretettel hív, és utánad nyúl.
– Talán éppen ma meghallod szavát,
talán éppen ma a szívedben fájt
a hűtlenség, a keserű vád.
Mert vádol a szív a vétkeink miatt,
s fel sem tudjuk fogni, milyen kegyelem az!
– Kegyelem a nagy felébredés.
Kegyelem, ha megfordul az érzés,
és az úton visszafelé nézel,
és magadban, mélyen, nagy keserűséggel
számolod vétkeid végtelen sorát,
s indulsz ahhoz, aki mindent megbocsát.
– Akkor felragyog szívedben
a mennyei fény,
és leroskadsz sírva
a kereszt tövén.
Akkor, ott megnyílnak
vak szemeid és látsz mindent,
amit nem láttál eddig.
A Sátán sötét hatalmát,
mi fogva tartott,
s a keresztre emeled
könnytől ázott arcod.