KÜZDELEM A TÉKOZLÓ GYEREKÉRT

Olvassuk el Péld 22:6 versét! Hogyan értjük ezt a bibliaszöveget? Garancia, ígéret vagy valószínűsítés?

Előfordul, hogy a szülő mindent megtesz, amire szükség van – időt tölt a gyerekeivel és a helyes dolgokra, az Isten szerinti életre tanítja őket, jó iskolába küldi őket, rendszeresen jár velük gyülekezetbe, közösen végzik a missziómunkát –, ők azonban végül mégis elhagyják a hitet, amiben nevelkedtek. Ennek nem feltétlenül a szülő az oka. Hatalmas fájdalom ez, és egy pillanat sem múlik el úgy, hogy ne aggódnánk az üdvösségükért. A gyerekek a saját útjukat járják és végső soron ők felelnek a tetteikért Isten előtt.

Néhányan ígéretnek tartják azt, hogy „még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól”. Mintha ez szavatolná, hogy a megfelelő nevelés minden esetben a gyerek üdvösségéhez vezet. A példabeszédek könyve általában elveket és nem feltétlenül ígéreteket ad. Ebből az igeversből azt a következtetést szűrhetjük le, hogy a gyerekkorban belénk vésődött tanulságok egy életen át megmaradnak. Minden gyerek eléri azt a kort, amikor vagy a sajátjaként fogadja el a szülei örökségét, vagy elutasítja azt. Azok a szülők, akik nagy gonddal istenfélelemre tanították a gyerekeiket, megnyugodhatnak, hogy a gyerekeikben megmarad, amire tanították őket. Azonban ha elfordulnak attól, a szívükbe ültetett magok állandóan hívják őket hazafelé. A mi döntésünk az, hogy jó szülők leszünk-e, de hogy a gyerekeinkből mi lesz, az már az övék.

Mit tegyen a szülő, ha az egyik gyereke elfordul? Buzgón imádkozzon érte! Isten megérti a fájdalmát, hiszen több milliárd gyereke fordított hátat neki, a tökéletes Atyának. Szeretettel és imával támogathatjuk a tékozló gyerekeinket. Álljunk mellettük, miközben Istennel küzdenek!

Ne szégyelljük magunkat annyira, hogy nem kérünk imatámogatást, ne hibáztassuk magunkat, illetve ne összpontosítsunk csak a tékozlóra, elfeledkezve a család többi tagjáról! Megoszthatja a családunkat, ha tékozló gyereket nevelünk. Tehát egyesítsük erőinket a házastársunkkal és állítsunk egyértelmű határokat a gyerekünk elé! Emlékezzünk arra, hogy Isten jobban szereti a gyerekünket még nálunk is, várjuk, hogy jót hoz a jövő és fogadjuk el: Isten továbbra is munkálkodik a gyerekünkben!

Ilyen helyzetben az ember általában önmagát hibáztatja. Miért jobb a jövőre és Isten ígéreteire összpontosítani még akkor is, ha elkövettünk hibákat? Lásd Fil 3:13-14!


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2019. 2. negyedév

Életszakaszok a családban

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: