SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Példabeszédek 5:3-14; 13:22; 14:26; 17:22;

23:13; 31:10-31; Máté 19:5; 1Korinthus 7:3-4

„Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3:5-6, RÚF).

Természetesen mindannyiunk élete egy édesanyával és egy édesapával kezdődött, attól függetlenül, hogy milyen viszonyban álltunk velük a születésünk után, ha egyáltalán volt velük kapcsolatunk. Némelyeknek vannak testvérei és egyéb rokonai, de saját családot nem alapítottak.

A példabeszédek könyve iránymutatást, verseket, kérdéseket és bölcsességeket tartogat minden helyzetre, életszakaszra. Közvetlenül szól a családi kapcsolatokról, és bölcs mondásokat találunk benne az otthonra vonatkozóan. A példabeszédek könyve tulajdonképpen egy családi dokumentum, amiben a szülők továbbadják a gyerekeknek az istenfélő élet kulcsait. Mint amikor a szülők talán levélben leírják tanácsaikat a főiskolára készülő fiuknak vagy lányuknak, aki attól kezdve önállóan fog élni, vagy annak, aki az otthontól távol vállal munkát, úgy ezt a könyvet is egy apa címzi a fiának: „Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd” (Péld 1:8). Mózes ötödik könyve arra szólítja a szülőket, hogy a meggyőződésüket adják tovább a következő generációnak. Pontosan ezt teszi A példabeszédek könyve. Az apa tanácsaiban a mennyei Atya hangját halljuk, aki tanulásra hív bennünket.