Van egy változás, ami mind közül a legnagyobb és amire mindenki számíthat, hacsak nem lesz életben a második advent idején – ez pedig a halál. A házasságkötés és a születés mellett egy közeli családtag halálánál ugyan minek nagyobb a családra gyakorolt hatása?
Olvassuk el 1Kor 15:24-26 szakaszát! Mit tanítanak ezek a versek a halálról?
A halál sokszor váratlanul és tragikusan érkezik. Hány férfi, nő, sőt gyerek ébredt fel reggel, aztán még mielőtt a nap lement, nem elaludt, hanem a halálban hunyta le a szemét? Hányan ébredtek fel reggel, akik még napnyugta előtt elvesztették egyik családtagjukat?
Sem a saját, sem a szeretteink előre nem látható halálára nem készülhetünk fel másképp, mint hogy hittel ragaszkodunk az Úrhoz, és minden pillanatban az Ő igazságának palástja alatt maradunk (lásd Róm 3:22).
Mit tennénk viszont akkor, ha tudnánk, hogy már csak egy pár hónapunk maradt? Talán nem látjuk pontosan előre, mikor győz le bennünket a halál, azt viszont tudhatjuk, ha az életünk a végéhez közeledik. Éppen ezért különösen fontos felkészíteni magunkat és a családunkat az elkerülhetetlenre!
Olvassuk el 1Kir 2:1-4 részét, Dávid néhány utolsó szavát, amit a fiához, Salamonhoz intézett! Milyen tanulságokat találunk benne mind a saját, mind a családtagjaink halálára való felkészüléssel kapcsolatban?
Első ránézésre azt is mondhatnánk: Hát ez remek! Dávid, aki halálba küldte Úriást, miután parázna viszonyban teherbe ejtette a feleségét (lásd Sámuel második könyve 11. fejezete), azt mondja a fiának, hogy járjon az Úr útján! Másrészt viszont talán pontosan e bűne és az azt követő szörnyű következmények miatt voltak olyan hatásosak a szavai. A maga módján bizonyára óvni akarta a fiát attól a balgaságtól, ami neki is annyi bánatot okozott. A nehezebb úton tanulta meg, súlyos leckék árán, hogy mi a bűn ára, és kétségkívül meg akarta kímélni a fiát azoktól a fájdalmaktól, amelyeket ő maga átélt.
Letöltés |