Óvatosan kell megválasztanunk a barátainkat, de még körültekintőbbnek kell lennünk, amikor a jövőbeli házastársunkat választjuk ki! Ádám boldog lehetett, mivel Isten a saját kezével, ráadásul belőle formálta meg az élete társát. Az első férfi könnyen dönthetett, hiszen Éva volt az egyetlen, méghozzá tökéletes nő. Nekünk már kissé nehezebb a dolgunk, mivel egyikünk sem tökéletes és jóval több ember közül kell választanunk.

Igen fontos ez a döntés, és Isten nem is hagyott bennünket útmutatás nélkül életünknek ezen a területén. A hétfői tanulmány fontos pontjai mellett találunk itt néhány konkrét lépést a házasság teljes kérdésével kapcsolatban (a házassággal részletesebben a 6. tanulmányban foglalkozunk). Azon kívül, hogy szolgálni fogjuk-e az Urat, a házastárs megválasztásának kérdése lesz mindig is a legtöbb következménnyel járó döntés, amit az ember meghoz az élete során.

Milyen általános iránymutatást találunk a következő bibliaszövegekben a hozzánk illő társ kereséséhez? Zsolt 37:27; 119:97; 1Kor 15:33; Jak 1:23-25

Amellett, hogy keressük a megfelelő házastársat, mi váljunk előbb olyanná, aki megfelelő! „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták” (Mt 7:12). Találhat az ember valakit, minden kívánatos tulajdonsággal, akiből nagyszerű társa lehetne, de ha közben belőle hiányzik mindez, abból probléma lesz.

Ez nem újdonság, és nem is csupán a házasságra vonatkozik, hanem úgy általában az életre. Pál a Római levél elejének nagy részében azokhoz szól, akik olyasmiért marasztalnak el másokat, amiben ők maguk is vétkesek. Ahogy Jézus mondta: „Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre” (Mt 7:3, RÚF)?

Milyen gyakran kívánjuk, hogy a másik (talán a házastársunk) olyan tulajdonságokkal rendelkezzen, amelyek éppen belőlünk hiányoznak? Gondolkodjunk el ezen!

PÁLYAVÁLASZTÁS

Egyszer el kell döntenünk, hogy mihez szeretnénk kezdeni az életünkkel a munka vagy a karrier szempontjából. Kivéve a különösen gazdagokat vagy pedig a háztartásbeliként a családról gondoskodókat (ami a foglalkozások között a legnemesebb), a megélhetés érdekében mindenkinek pályát kell választania. Természetesen bizonyos körülmények között élünk, amelyek nagymértékben behatárolják a pályaválasztásunkat. Ám a foglalkozásunkat illetően mindannyian meghozhatunk bizonyos döntéseket – főként annak tudatában, hogy üdvösségünk van Jézus Krisztusban –, amelyek gazdagabb értelmet és célt adnak az életünknek. Röviden: bármivel is foglalkozzunk, azt tehetjük Isten dicsőségére.

Milyen hibákat követett el Salamon? Mit tehetünk, nehogy mi is hasonló hibába essünk? Préd 2:1-11

Nem kell gazdagnak lenni ahhoz, hogy olyan csapdákba essünk, mint Salamon. „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak” (1Tim 6:10, RÚF). Lehet az ember szegény, de közben pontosan úgy szeretheti a pénzt, mint az, aki gazdag. Igaz, el kell tartanunk magunkat, de függetlenül attól, hogy mivel foglalkozunk vagy mennyit keresünk, nem kell hajszolnunk a gazdagságot, ami bálványunkká válhat. Sok család szenvedett már olyan apa miatt, akit megrögzötten hajtott a pénzkereset vágya, miközben elhanyagolta a családját, mert csak gazdag akart lenni. Hány gyerek és feleség választott volna inkább szerényebb életkörülményeket, mint hogy megromoljon a kapcsolatuk az édesapával! A legtöbben az előbbit választották volna az utóbbi helyett.

Isten úgy tervezte a teremtéstől kezdve, hogy a munka az élet része legyen (1Móz 2:15). Az viszont már veszélyes, ha a munkánk lesz az életünk középpontja, vagy csak azt szolgálja, hogy vagyonra tegyünk szert. Ez volt Salamon hibája. Ilyesmiben kereste az élet értelmét, és ugyan bizonyos mértékig megelégedést talált ezekben, végül mégis arra jutott, hogy minden hiábavaló.

Valaki egyszer felvetette: „Vajon hányan kívánták az életük végén azt, hogy bárcsak több időt töltöttek volna az irodában, mint a családjukkal?” Milyen fontos üzenetet találunk ebben a gondolatban?