A jelenések könyve Pál leveleihez hasonló üdvözléssel kezdődik. Úgy tűnik, a könyvet levélként küldték el a János korabeli hét, kis-ázsiai gyülekezetnek (lásd Jel 1:11). Viszont A jelenések könyve nemcsak nekik szól, hanem a történelem összes keresztény nemzedékének.

Olvassuk el Jel 1:4-5 és Róm 1:7 szakaszait! Milyen közös üdvözlés található bennük? Kitől származnak ezek?

Mindkét szövegben a levelekre jellemző köszönést találunk: „Kegyelem néktek és békesség”. Ezt a mondatot a görög charis (kegyelem) és a héber shalom („békesség”, „jólét”) üdvözlő szavai alkotják. Amint e szövegekből is láthatjuk, a kegyelem és a békesség egyaránt az Istenség három személyétől származik. Az Atya Istent úgy mutatja be ez a könyv, mint „aki van, és aki volt, és aki eljövendő” (lásd Jel 1:8, 4:8, RÚF). Ez utalás a Jahve névre: „VAGYOK AKI VAGYOK” (2Móz 3:14), Isten örökkévaló létezését fejezi ki. A Szentlélekre az „Istennek hét Lelke” (vö. Jel 4:5 és 5:6) kifejezés utal. A hét a teljesség száma. Az „Istennek hét Lelke” kifejezés jelentősége, hogy mind a hét gyülekezetben munkálkodik a Lélek. Ez a kép mutat a Szentlélek mindenütt való jelenlétére és a történelem során Isten népe közötti folyamatos munkájára, hogy képessé tegye őket elhívásuk teljesítésére.

Jézus Krisztust három cím jelöli: „a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme” (Jel 1:5), amelyek kereszthalálára, feltámadására és mennyei uralkodására utalnak. Majd János kijelenti, hogy mit tett Jézus: „aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az Ő Istenének és Atyjának” (Jel 1:5-6).

A „minket szeretett” az eredeti görögben Krisztus folyamatos szeretetére mutat, felölelve a múltat, a jelent és a jövőt. Aki szeretett minket, vére által megszabadított bennünket a bűneinkből. A görögben ez a múltban elvégzett tettre utal: amikor Jézus meghalt a kereszten, tökéletes, teljes engesztelést adott bűneinkért.

Ef 2:6 és Fil 3:20 bemutatja, hogy a megváltottak felemeltetnek és Jézussal együtt ülnek a mennyben. Mit jelenthet ez? Hogyan örülhetünk már most ennek a dicsőséges helyzetnek, királyokként és papokként Krisztusban, miközben még a bűn átkától szenvedő földön élünk? Hogyan hasson ez a gondolat az életünkre?