„Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe” (Ézs 65:17, RÚF). Ézsaiás és János (Jel 21:1) is látta látomásban a megígért új földet.

Gondolkodjunk azon, hogy milyen lesz a megváltottak mesés városa, az Új Jeruzsálem Jel 21:2, 9-27 versei értelmében! A leírás szerint milyen egység és összhang lesz ott?

Olvassuk el Jel 22:1-5 szakaszát! Az új városnak két fontos jellemzője az Isten trónjától eredő élet folyója, valamint az élet fája, ami a két partjáról, a víz fölött összefonódik. Mi lesz ezeknek a célja?

Bűne miatt Ádám elveszítette a hozzáférést az élet fájához (1Móz 3:22-24), de Krisztus ezt visszaadja az Új Jeruzsálemben. Ezzel kapcsolatos a győzteseknek szóló egyik ígéret is (Jel 2:7). A fa tizenkét gyümölcsöt terem majd, minden hónapban másfélét (Jel 22:2). Ez is egy oka lehet annak, hogy „Akkor majd hónapról hónapra és szombatról szombatra eljön minden ember, és leborul előttem – mondja az ÚR” (Ézs 66:23, ÚRK). A „népek gyógyítására” (Jel 22:2, RÚF) tett utalás azt emeli ki, hogy Isten minden válaszfalat el akar távolítani az emberek közül, helyreállítva az emberiséget eredeti célja szerint. Isten minden népből, törzsből és nemzetből ismét egy, osztatlan családot alkot, akik harmóniában és békében élnek együtt, közösen dicsőítve Őt.

„A ťnépek gyógyításáraŤ kifejezés képletesen utal a nemzeti és nyelvi korlátok, elválasztások eltávolítására… Az élet fájának levelei gyógyítják be a nemzetek közötti töréseket. A népek nem ťpogányokŤ többé, hanem egy családdá forrnak össze, mint akik Isten igaz gyermekei ([vö.] Jel 21:24-26). Amit Mikeás már évszázadokkal korábban várt, az akkor beteljesedik: ťnép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. És ki ki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őketŤ (Mik 4:3-4; [vö.] Ézs 2:4). Az élet folyójának a partján a megváltottak meghívják majd egymást (lásd Zak 3:10), hogy együtt üljenek az élet fája alatt. A fa leveleinek gyógyhatása minden sebet begyógyít – legyen az faji, etnikai, törzsi vagy nyelvi –, amelyek korszakokon át megszaggatták és megosztották az emberi családot” (Ranko Stefanovic: Revelation and Jesus Christ: Commentary on the Book of Revelation. Berrien Springs, Mich., 2002, Andrews University Press, 593. o.).