Hasonlítsuk össze, hogy milyen volt a tanítványok lelkülete az utolsó vacsorán Lk 22:24 verse szerint, illetve röviddel a pünkösdi élmény előtt, ApCsel 1:14 és 2:1, 46 versei fényében! Mitől változott meg ennyire az életük?

ApCsel 1:14 és 2:46 versében az „egyakarattal” kifejezés még azt is jelenti, hogy „állhatatosan kitart egyféle gondolkozással”. Ez annak lett az eredménye, hogy együtt, egy helyen voltak, imádkozva várták Jézus ígéretének a teljesedését, a Vigasztaló érkezését.

Várakozás közben könnyen elkezdhették volna kritizálni egymást. Valaki elmondhatta volna, hogy Péter megtagadta Jézust (Jn 18:15-18, 25-27), Tamás pedig kételkedett az Úr feltámadásában (Jn 20:25). Felidézhették volna azt is, amikor János és Jakab a legnagyobb hatalommal járó pozíciót kérte a Messiás országában (Mk 10:35-41), vagy pedig hogy Máté korábban megvetett vámszedő volt (Mt 9:9).

„Az előkészület e néhány napja a szív mély kutatásának az ideje volt. A tanítványok érezték lelki szükségletüket és szent kenetért kiáltottak az Úrhoz, mely alkalmassá teszi őket a lélekmentési munkára. Nemcsak a maguk számára kértek áldást. Rájuk nehezedett a lélekmentés terhe. Megértették, hogy ez evangéliumot el kell vinniük az egész világnak és igényelték a Krisztus által ígért erőt” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 24. o.).

A tanítványok között létrejött közösség és az imáik intenzitása felkészítette őket pünkösd emlékezetes tapasztalatára. Amint a különbségeket félretéve közelebb kerültek Istenhez, a Szentlélek által felkészültek arra, hogy félelem nélkül, bátran tegyenek bizonyságot Jézus feltámadásáról. Tudták, Jézus megbocsátotta sok fogyatkozásukat, ami bátorsággal töltötte el őket, hogy tovább haladjanak előre. Mindannyian tisztában voltak azzal, hogy mit vitt végbe Jézus az életükben. Megismerték a benne található üdvösség ígéretét. „A hívők Krisztushoz hasonló jellem kinyilatkoztatására és országának építésére törekedtek” (i. m. 31. o.). Nem is csoda, hogy az Úr hatalmas dolgokat tudott végbevinni általuk. Mennyi tanulság rejlik ebben a mai egyház számára!

Könnyű hibát találni mások életében. Viszont hogyan tanulhatunk meg a magasabb rendű cél érdekében elfeledkezni mások gyengeségeiről, hogy egységes egyházként Isten akaratát hajtsuk végre?