Isten népének következő újszövetségi képe az „Isten házanépe” (Ef 2:19, ÚRK). A kövek és építmények metaforája érzékelteti az egyházon belüli bonyolult, egymással összefüggő emberi kapcsolatok jellegét. Péter azt mondja a keresztényekre, hogy „élő kövek” (1Pt 2:5). Ebben a hasonlatban benne van az állandóság és a tartósság jellemzője is.

Olvassuk el Ef 2:19-22 verseit! Milyen meghatározó gondolatokat emel itt ki Pál? Mit tudunk meg ebből az egyház egységét illetően?

Az apostol az egyházra utalva két képet fog össze ebben a hasonlatban. Az egyik élettelen – egy ház, egy épület; a másik pedig élő – egy családi közösség. Egy kődarab önmagában véve nem túlzottan értékes, de ha más kövekkel egységbe fogják, olyan szerkezetet képez, ami dacol az élet viharaival. A keresztények nem lehetnek magányos kövek, kapcsolatban kell lenniük egymással, mint akik Isten házanépéhez tartoznak. Egy építmény akkor stabil, ha erős alapon áll. Jézus Krisztus ez az alap, Isten házának szegletköve (Ef 2:20; lásd még 1Kor 3:11). Az egyház meg is szűnne létezni, ha nem Krisztust tekintené tevékenysége alapkövének. Valójában az egyház Jézus Krisztusról szól: az Ő életéről, haláláról, feltámadásáról és visszatéréséről; a hívők közösségét képezi, akiket egyesít, hogy hirdessék a világnak Jézus jó hírét. Az egyháznak Jézus a programterve: ki Ő, mit tett és tesz értünk és bennünk, mit kínál fel mindazoknak, akik elfogadják Uruknak és Megváltójuknak. A család képe szintén gazdag jelentéstartalommal bír, amely az emberek egymás közti kapcsolatáról árulkodik. Jól ismert kép: apa, anya, gyerekek. A családtagok közötti kötelékek erősek lehetnek, és a viszonyukra jellemző hűség gyakran minden külső kötelékét felülmúl. A hűség döntő része az egységnek, hiszen hogyan is létezhetne bármiféle egység nélküle? Hogyan kapcsolódik ez a kép az egyházhoz? Az egyház tagjai egy hatalmas családhoz tartoznak. Nemcsak úgy kötődünk egymáshoz, mint akik egyaránt Ádámtól származunk, hanem az „újjászületés” közös tapasztalata révén Jézushoz, a második Ádámhoz fűződő kapcsolatunk miatt is. Tehát egységet képezünk egymással, nemcsak a közösen vallott tanbeli igazságok, hanem a megtérés tapasztalata által is, mint akiknek új élete van Jézusban.

Sajnos nincsenek mindenkinek jó tapasztalatai a saját családjában, így talán nem mindenkinek jelent sokat ez a kép. Gyülekezetünk hogyan válhat igazi családdá azok számára, akiknek eddig nem volt benne része?