A legnagyobb művészet tudod mi?

Derűs szívvel megöregedni.

Pihenni akkor, ha tenni vágyol,

szó nélkül tűrni, ha valaki vádol.

Nem lenni bús, reményvesztett,

csendben viselni a keresztet.

Irigység nélkül nézni végig

mások erős, tevékeny éltit.

Kezed letenni öledbe

s hagyni, hogy gondod más viselje.

Bevallani nyugodtan, szépen:

ahogy segíteni tudtál régen,

arra most már nincs erőd,

nem vagy olyan, mint azelőtt.

És járni amellett vidáman

Istentől rád szabott igádban.

De ehhez az erőt honnan vesszük?

Onnan, ha azt erősen hisszük,

hogy a teher, amit vinni kell,

az égi honra készít fel.

Ez a végső simítás

a régi szíven, semmi más.

És felold minden köteléket,

ha a világ még fogna téged.

Az Úr nem szűnik tanítani,

ezért kell sok harcot vívni

idősen is, míg csendesen

a szíved Őbenne megpihen,

ha kész vagy azt hinni,

hogy minden Ő, s te nem vagy semmi.