SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETITANULMÁNYUNK: Apostolok cselekedetei 27–28;

Róma 1:18-20

„Ne félj Pál, neked a császár elé kell állnod” (ApCsel 27:24, RÚF).

Pál már régen szeretett volna eljutni Rómába, de jeruzsálemi letartóztatása mindent megváltoztatott. Végül aztán majdnem öt évet töltött római fogságban, beleszámítva az Itáliába vezető utat is, mert engedett a nyomásnak, ami a jeruzsálemi gyülekezet törvényeskedő vezetői részéről érte. Ez a változás súlyos csapást mért missziós terveire.

A kedvezőtlen fordulat ellenére maga Jézus ígérte meg az apostolnak, hogy bizonyságot fog tenni róla Rómában (ApCsel 23:11). Isten adhat újabb esélyt nekünk, még ha kudarcot vallottunk is, bár nem mindig kímél meg tetteink következményeitől. Pált fogolyként vitték Rómába, és nincs rá bibliai bizonyíték, hogy valaha eljutott volna Hispániába, amiben pedig reménykedett (Róm 15:24). Miután kiszabadult első római fogságából, ismét letartóztatták, majd Néró ideje alatt, Kr. u. 67-ben mártírhalált halt (2Tim 4:6-8).

Igen, Pál valóban eljutott Rómába, és amíg házi őrizetben várt a császár előtti meghallgatására, a láncai ellenére is gond nélkül prédikált (Ef 6:20; Fil 1:13) mindazoknak, akik csak felkeresték (ApCsel 28:30-31), még a császári udvar fontos tagjainak is (Fil 4:22).