Milétosz után Lukács részletesebben tárgyalja Pál útját. Jeruzsálembe menet az apostol egy hetet töltött Tíruszban, a főníciai tengerparton, ahol a hajója kirakodott (ApCsel 21:1-6). Míg ott volt, a hívők kérlelték, hogy ne menjen Jeruzsálembe. Nem feltétlenül ellentétes az apostol korábbi, Istentől kapott útmutatásával az, hogy a Szentlélek vezetését követve a hívők ekkor óvták Pált a jeruzsálemi úttól. A görög etheto en tō pneumati fordulatot ApCsel 19:21 versében valószínűleg úgy kellene fordítani, hogy „elhatározta a Lélek által” (RÚF), és nem úgy, mintha Pál önmagában jutott volna erre a döntésre. A lényeg, hogy a Szentlélek megmutathatta a tíruszi keresztényeknek, milyen veszélyek leselkednek Pálra. Így emberi aggodalomtól vezérelve javasolták neki, hogy álljon el elhatározásától. Az apostol sem volt biztos abban, hogy mi fog vele történni Jeruzsálemben (ApCsel 20:22-23). Az isteni vezetés nem fed fel mindig mindent, még olyanoknak sem, mint Pál.

Olvassuk ApCsel 21:10-14 szakaszát! Milyen különleges esemény történt Cézáreában Pál jeruzsálemi útjával kapcsolatban?

Agabosz jeruzsálemi próféta volt, akivel már találkoztunk ApCsel 11:27-30 részében, amikor az éhínségről volt szó. Az ószövetségi prófétákéhoz hasonló módon szemléltette az üzenetét (pl. Ézs 20:1-6; Jer 13:1-10). Életszerűen bemutatta, hogy mi történik Pállal, amint Jeruzsálembe ér, és hogyan adják majd át az ellenségei a pogányoknak (a rómaiaknak).

Pál társai nyilván figyelmeztetésként és nem próféciaként értelmezték Agabosz üzenetét, így mindenféleképpen meg akarták győzni az apostolt, hogy ne menjen Jeruzsálembe. Bár Pált mélyen megindította a reakciójuk, eltökélte, hogy bevégzi a küldetését, még az élete árán is. Az evangélium becsülete és az egyház egysége fontosabb volt számára, mint a saját biztonsága vagy érdeke.

„Az apostol még sohasem közeledett ily szomorú szívvel Jeruzsálem felé. Tudta, hogy ott csak néhány barátot, de sok ellenséget talál. Közeledett a városhoz, amely elvetette és megölte Isten Fiát; amely fölött Isten haragjának fenyegető fellegei gyülekeztek” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 261. o.).

Pál hittel haladt előre, bár félreértették, megrágalmazták, rosszul bántak vele és gyakran szidalmazták. Hogyan tanulhatunk meg mi is így tenni, még ha csüggesztőek is a körülmények?