ApCsel 18:1-11 Pál korinthusi tapasztalatairól szól. Az apostol másfél évig maradt ott. Akvila és Priszcilla örökre a barátai lettek (Róm 16:3; 2Tim 4:19). A beszámoló szerint már keresztények voltak, mielőtt Pál Korin­thusba ért, akkor mehettek oda, amikor Claudius császár kiűzte a zsidókat Rómából. Suetonius római történész írásából arra következtetünk, hogy a kitoloncolás a „Krisztus” nevét valló zsidó közösség miatti zavargásokhoz kötődik (Claudius, 25.4). Ez talán annak lett a következménye, hogy a helyi zsidó hívők hirdették az evangéliumot, Akvila és Priszcilla pedig valószínűleg szintén köztük volt. Mindenesetre Pál ugyanazt a hitet vallotta és szintén zsidó háttérből jött, mint új barátai, ráadásul a mesterségük is megegyezett.

Olvassuk el ApCsel 18:4-17 szakaszát! Milyen eredmény kísérte Pál misszionáriusi tevékenységét Korinthusban?

A makedón gyülekezetekből érkező Silás és Timótheus anyagi támogatást hozott (2Kor 11:8-9), aminek köszönhetően Pál teljes mértékben a prédikálásnak szentelhette az idejét. A vezérelve volt, hogy a szolgálata során a saját keresetéből kellett élnie, bár ő tanította ezt is: „akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek” (1Kor 9:14, RÚF).

A páli üzenettel való zsidó szembenállás ellenére a zsidók közül is többen hitre jutottak, mint ahogy Isten pogány követői közül is. A megtértek közé tartozott Kriszpusz, a zsinagóga vezetője és a teljes háza népe. Több korinthusi is hitt és megkeresztelkedett. A zsidók között elég feszült volt a helyzet, ahogy a következő történet is mutatja (ApCsel 18:12-17), ezért Pál hamarosan el akarta hagyni Korinthust, de Isten egy éjszakai látomásban maradásra bátorította (ApCsel 18:9-11).

Antiókhiába visszatérve Pál magával vitte Akvilát és Priszcillát, akiket aztán Efezusban hagyott. Ő is ottmaradt pár napig, mielőtt folytatta az útját. Ez idő alatt lehetősége volt prédikálni a helyi zsinagógában, és a kedvező fogadtatásra való tekintettel megígérte, hogy visszatér, ha Isten is úgy akarja (ApCsel 18:18-21). Ez meg is történt a következő útja során.

Pált elcsüggesztette az, ahogyan fogadták, ezért szüksége volt az Úr bátorítására az ott élők üdvössége felől. Mit tanulhatunk abból, amit az Úr Pálnak mondott (ApCsel 18:10), ha mi is hasonlóan érzünk?