SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETITANULMÁNYUNK: 5Mózes 21:23;

Apostolok cselekedetei 9:1-30; 26:9-11; 1Korinthus 9:1;

Galata 1:1

„Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé” (ApCsel 9:15, RÚF).

A tarzuszi Saul (a későbbi Pál) megtérése volt az egyik legjelentősebb esemény az apostoli egyház történetében. Persze nem is Pál megtérése a legfontosabb, hiszen bizonyára nem ő volt az egyház egyetlen ellensége, akiből őszinte keresztény lett. A lényeg inkább az, amit az evangélium érdekében véghezvitt. Az első hívők rendíthetetlen ellenfele volt, aki hatalmas károkat okozhatott volna az újszülött egyháznak, mind az eltökéltsége, mind a hivatalos támogatása megvolt hozzá, hogy elpusztítsa azt. Ám mivel híven válaszolt Isten hívására a damaszkuszi úton, belőle lett a legnagyobb apostol. „Krisztus egyházának legelkeseredettebb és legkönyörtelenebb üldözői közül emelkedett ki az evangélium legalkalmasabb védelmezője és legsikeresebb hírnöke” (Ellen G. White: Sketches from the Life of Paul. 9. o.).

Pál mélyen átérezte az érdemtelenségét amiatt, hogy korábban üldözte az egyházat. Éppen ezért még nagyobb hálával mondhatta, hogy nem volt hiábavaló Isten kegyelme, amit iránta tanúsított. Pál megtérésével a kereszténység örökre megváltozott.