Olvassuk el ApCsel 6:1 versét! Miért panaszkodtak a görögül beszélő hívők?

„Panaszul hozták fel, hogy a görög özvegyasszonyokat mellőzik az adományok naponkénti szétosztásában. Bármely egyenetlenség ellentmond az evangélium szellemének, és Sátánnak sikerült a bizalmatlanság felkeltése. Azonnal intézkedni kellett az elégedetlenség minden okának megszüntetésére, hogy az ellenségnek ne sikerüljön lázadást szítani” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 59. o.). Azt a megoldást javasolták az apostolok, hogy a zsidók válasszanak maguk közül hét férfit, akik majd az „asztal körül” (ApCsel 6:2) szolgálnak [diakoneō], amíg ők imádsággal és „az igehirdetés szolgálatában” [diakonia] (ApCsel 6:4) töltik az idejüket. A diakoneō és a diakonia szavak ugyanahhoz a szócsoporthoz tartoznak, a kettő között az egyetlen eltérést az „asztalok” képezik ApCsel 6:2 versében, a 4. versben pedig az „igehirdetés”. Ez a „mindennapi” (ApCsel 6:1) melléknévvel együtt a korai egyház életének két fő részére mutat rá: a tanítás („igehirdetés”) és a közösség („asztalok”) szolgálatára, az utóbbi közös étkezésből, úrvacsorából és imádságból állt (ApCsel 2:42, 46; 5:42).

Azaz Jézus tanításainak felhatalmazott letéteményesei, az apostolok leginkább a hívők tanbeli képzésével és az imádsággal foglalkoztak, míg a hét diakónus a különböző házi gyülekezetekben felügyelte a közösségi tevékenységeket. Ugyanakkor a feladataikat nem korlátozták annyira, mint ahogyan a diakónia mai értelmezése veszi. Tulajdonképpen ők voltak az egyház első gyülekezetvezetői.

Olvassuk el ApCsel 6:2-6 szakaszát! Hogyan választották ki és bízták meg a hét diakónust?

A jelölteknek erkölcsi, lelki és gyakorlati értékekkel kellett rendelkezniük. Fontos volt, hogy jó hírük legyen, Szentlélekkel és bölcsességgel teljesek legyenek. A közösség jóváhagyásával választották ki a hét diakónust, majd imával és kézrátétellel bízták meg őket a szolgálatra. Úgy tűnik, hogy ez a szertartás nyilvános elismerést és felhatalmazást adott a diakónusoknak a feladatukra.

Ugye könnyű széthúzást teremteni a sorok között? Viszont az Istentől kapott lehetőségeinkkel hogyan járulhatunk mindannyian hozzá a békesség megőrzéséhez és hogyan összpontosíthatunk inkább a küldetésünkre?