ApCsel 2:4 versében a Szentlélek jelenlétét a nyelveken szóláson keresztül vehetjük észre. Ugyanakkor ez az ajándék csak az egyik megnyilvánulása a Szentléleknek (ApCsel 10:45-46; 19:6). Többek között ide tartozik még a jövendőmondás (ApCsel 11:28), a látomások (ApCsel 7:55), az ihletett beszéd (ApCsel 2:8; 28:25), a gyógyítás (ApCsel 3:6, 12; 5:12, 16) és a szolgálatra való alkalmassá tétel (ApCsel 6:3, 5).

A nyelveken szólás ajándéka pünkösdkor nem azért történt, mert ez a legjellemzőbb vagy a legfontosabb bizonyítéka a Szentlélek kiáradásának. Azért került rá sor, hogy elindíthassa az egyház világszéles küldetését. Vagyis az ApCsel 1:8 versében található elhíváshoz szükség volt a nyelveken szólásra. Az apostoloknak a kulturális határokon átlépve, a világ végéig kellett eljutniuk az evangéliummal, tehát fontos volt azoknak a nyelvén beszélniük, akiknek hallaniuk kellett mondandójukat.

Olvassuk el ApCsel 2:5-12 verseit! Mi a bizonyítékunk arra, hogy az apostolok létező idegen nyelveken beszéltek?

Úgy sejtjük, hogy az 1. században nyolc-tízmillió zsidó hívő élhetett világszerte, mintegy 60%-uk Júdea területén kívül. Az ünnep alatt Jeruzsálemben tartózkodók közül sokan idegen országokból jöttek, nem beszéltek arámul, az akkori júdeai zsidók nyelvén.

Nem kérdés, hogy a pünkösdi megtértek közül a legtöbben olyan zsidók voltak, akik más területekről származtak és az evangéliumot a saját nyelvükön hallhatták. A dialektos szó – ami egy nép vagy régió nyelvét jelenti (ApCsel 2:6, 8; vö. ApCsel 21:40; 22:2; 26:14) – a bizonyíték arra nézve, hogy az apostolok létező idegen nyelveken szóltak és nem ismeretlen, elragadtatott nyelveken. Egyértelmű tehát, hogy különböző nyelveken beszéltek. Az volt a csoda, hogy az egyszerű galileaiak olyan nyelven szólaltak meg akkor, amit órákkal azelőtt nem is ismertek. A helyi zsidók számára, akik tanúi voltak a jelenetnek és nem ismerték ezeket a nyelveket, az tűnt az egyetlen lehetséges magyarázatnak, hogy az apostolok részegek voltak, és nekik értelmetlennek tűnő, furcsa hangokat hallattak. „Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg” (ApCsel 2:13, RÚF).

Isten csodálatos módon mutatta meg magát nekik, ők mégis azt hitték, hogy ez csupán részegség? Mit tehetünk, hogy mi ne legyünk ennyire vakok lelkileg?