Hogyan ír Jézus mennybemeneteléről Lukács ApCsel 1:9-11 verseiben? Mi a jelentősége annak, hogy két angyal szólt a tanítványokhoz (lásd 5Móz 19:15)?

Lukács elég röviden számol be a mennybemenetelről. Jézus a tanítványokkal volt az Olajfák hegyén és még áldást mondott rájuk (Lk 24:51), amikor felemelkedett a mennybe. A szöveg természetesen a látványt írja le. Azaz a jelenetet emberi szemszögből mutatja be, nem úgy, ahogy az egészen pontosan megtörtént. Jézus elhagyta a földet, és ezt nem lehetett más látható módon tenni, csak úgy, ha felemelkedik.

Jézus mennybemenetele Isten természetfeletti tette volt, a Bibliában olvasható sok csoda egyike. Erre utal az is, hogy Lukács szenvedő szerkezettel (epērthē, „felvitetett”, ApCsel 1:9, RÚF) írja le. Az Újszövetségben csak itt fordul elő ez a szó, de a görög fordítású Ószövetségben (a Septuagintában) több helyen megtalálható ez az igealak. Mindegyik Isten tetteire vonatkozik, ami arra enged következtetni, hogy maga Isten volt az, aki Jézust a mennybe vitte, amint Ő volt az is, aki a halálból feltámasztotta (ApCsel 2:24, 32; Róm 6:4; 10:9).

Lukács beszámol róla, de csak Az apostolok cselekedeteiben, hogy miután Jézust már eltakarta egy felhő, két fehérbe öltözött alak állt meg a tanítványok mellett. A leírás egyezik azzal, ami a fényes ruhájú angyalokról szól (ApCsel 10:30; Jn 20:12). Azért jöttek, hogy biztosítsák a tanítványokat: Jézus ugyanúgy fog visszatérni, ahogyan elment. Mellesleg egyedül Az apostolok cselekedetei említi meg azt, hogy Jézus a „szemük láttára” (ApCsel 1:9, RÚF) emelkedett fel.

A látható felemelkedés lett a látható visszatérés garanciája, ami úgyszintén felhőben fog megtörténni, akkor viszont már „hatalommal és nagy dicsőséggel” (Lk 21:27) jön el Jézus, nem privát jellegű esemény keretében. Mivel „minden szem meglátja Őt” (Jel 1:7), nem lesz egyedül (Lk 9:26; 2Thessz 1:7). A második eljövetel dicsősége messze felülmúlja majd a mennybemenetelét.

Hogyan tarthatjuk mindig szem előtt a második advent valóságát és ígéretét? Hogyan befolyásolja ez életünk minden területét, például az anyagiakat, a fontossági sorrendünket és az erkölcsi döntéseinket?