SOMLYÓ ANDOR: CSILLAGFÉNYNÉL

Tisztuló fejjel, gyermekkorunktól

keressük azt a fényes csillagot,

mely nem az éj mély bársonyán lángol,

hanem az életünk egén ragyog.

Kerestük, ámde nem találtuk,

ahol reméltük, s mindig ott

villant fel ritkán, néha-néha,

s biztató fénnyel csillogott,

hol voltak szerelmek, víg barátok

– meteorhullás, fényeső.

Remények, vágyak, valósulások,

igéztető és eszméltető

vidám búcsúk és találkozások,

üdén kinyíló és hervadó virágok,

éltető, édes, drága tervek,

familiáris, meghitt percek,

ritkaszép, fényes pillanatok

jöttek, mint tündöklő káprázatok.

– Azután sötét lett, újra sötét,

és a fekete még feketébb,

úgy, hogy elfakult minden messzi pont,

jövőt igéző távlat, horizont.

De van egy csillag, amely nem fakul.

Fényt szór utunkra, hogyha alkonyul,

bár nem az égről, máshol tükröződik,

mikor egy szelíd szemben tükröződik,

a lejtő szélén, mikor visszatart,

s felfedi azt, amit a bűn takart,

ha terelget és jó útra vezet,

mint bennünk élő lelkiismeret:

ádventi fény, hű, drága csillagunk

Te vagy, megváltó Jézus Krisztusunk!

2018. 3. negyedév

Az apostolok cselekedetei

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: