SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 13:6, 9; Dániel 2:34-35;

Máté 24:30-31; 2Thesszalonika 1:7-10; 2Timóteus 4:6-­8

„Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is” (Mt 24:27).

T. S. Eliot ezzel a sorral kezdte az egyik versét: „Kezdetemben a vég.” A költő tömör megfogalmazásával komoly igazságot fejez ki. A kezdetekben már benne van a vég. Ez a gondolat tükröződik nevünkben is: hetednapi adventista, ami két alapvető bibliai tanítást közvetít. A „hetednapi” szó a Tízparancsolat szombatjára, a földi élet hatnapos teremtésének hetenkénti emlékünnepére utal, míg az „adventista” név Jézus második eljövetelére mutat előre, amelyben teljesedik a Szentírás minden reménysége és ígérete, beleértve az örök élet ígéretét is.

Világunk teremtésének (kezdeteinknek) az ideje bármennyire távol is esik Jézus visszajövetelétől (végünktől, legalábbis ami a bűnös életet illeti), ezek az események összekapcsolódnak. Isten, aki megteremtett (Jn 1:1-3), ugyanaz az Isten, aki visszatér és „hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra” (1Kor 15:52) beteljesíti megváltásunkat. Kezdeteinkben valóban megtaláljuk a véget.

Ezen a héten a végső események legvégéről fogunk beszélni, legalábbis ennek a földnek a vonatkozásában, mégpedig az Úr Jézus második eljöveteléről.