SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETITANULMÁNYUNK: Példabeszédek 3:5; Ezékiel 14:14; Máté 7:23; 25:21; Filippi 4:4-13; 2Timóteus 3:1-9; 1Péter 2:11-12
„Példás életet éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteket látva Istent dicsőítsék a meglátogatás napján” (1Pt 2:12, ÚRK).
Mivel sáfárok vagyunk, éljünk úgy, mint Isten bizonyságtevői! Legyen erőteljes a befolyásunk a környezetünkben élőkre, méghozzá áldásos!
Nem kell a világtól elkülönülve élnünk. Kiváltságunk, hogy jobb életet mutathatunk be azoknak, akik nem ismerik mindazt, amit mi már megtudtunk Istentől. A sáfárság azt jelenti, hogy az életünk virul, mert elfogadjuk az Úr hívását és a rendelései szerint, istenfélelemben élünk. Képessé tesz arra, hogy az életünk más legyen (2Kor 6:17), és ez olyannyira feltűnő, hogy sokan felfigyelnek rá és kérdezni is fognak felőle. Ezért figyelmeztet az Ige: „Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel” (1Pt 3:15).
Az utolsó tanulmányban a sáfár életében megmutatkozó személyes áldásokat, lelki eredményeket, sikereket, befolyást és a megelégedettség kulcsát fogjuk vizsgálni. Mindez a bennünk élő Krisztusnak köszönhető, aki „a dicsőségnek ama reménysége” (Kol 1:27).
Letöltés |