„Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön” (Jób 8:9).

Az órát megállíthatjuk, de az idő múlását nem. Az idő nem vár, szakadatlanul halad, még ha mi tétlenül, egy helyben toporgunk is.

A következő igeversek mit tanítanak földi életünk idejéről? Zsolt 39:5-6; 90:10, 12; Préd 3:6-8; Jak 4:14 Mi az alapvető üzenetük az időnk értékét illetően?

Fontos, hogy keresztényként jól sáfárkodjunk korlátozott mennyiségű és vissza nem kapható értékünkkel, az időnkkel. Ezért alakítsuk ki a bölcs időbeosztás szokását, összpontosítunk arra, ami igazán fontos úgy most, mint az öröklétben! Arra fordítsuk időnket, amit Isten Igéje fontosnak mond, mert ha lejár, már nem hozhatjuk vissza. Amikor pénzt veszítünk, később visszakaphatjuk, talán még többet is, mint amennyit először vesztettünk. Az idővel azonban más a helyzet. Az elveszett pillanat örökre odalett. Könnyebb volna a tojást visszatölteni a héjába, mint a múltnak egyetlen pillanatát visszaszerezni. Az idő az Istentől kapott egyik legdrágább értékünk. Mennyire fontos tehát szokásunkká tenni, hogy minden pillanatból a legtöbbet hozzuk ki!

„Időnk Istené. Minden pillanat az övé, és legünnepélyesebb kötelességünk, hogy az Ő dicsőségére használjuk. Egyetlen tőle kapott talentumunkkal sem fog szigorúbban elszámoltatni, mint az időnkkel. Az idő értéke felbecsülhetetlen. Krisztus minden pillanatot drágának tartott. Tartsuk mi is értékesnek a pillanatokat! Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy értelmetlenül elfecséreljük. A kegyelemidő nem tart már soká, és e rövid idő alatt kell elkészülnünk az örökkévalóságra. Nincs vesztegetni való időnk. Nem tölthetjük az időt önző élvezetekkel, bűnös dolgokkal” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó, 236. o.).

„Jól gondoljátok meg azért, hogyan járjatok: nem mint esztelenek, hanem mint bölcsek. Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok” (Ef 5:15-16). Mire figyelmeztet itt Pál? Hogyan alkalmazhatjuk a tanácsát az életünkben?