Előfordult, hogy a szekérkerék ráfját meg kellett javítani, ugyanis kitágult, mert folyton a talajhoz ütődött. A javítás során ütötték, kalapálták a vasat. Az ráf javítása jelképezi a sáfárságot a gyakorlati megszentelődésben. Egyre inkább Krisztus lelkülete, gondolkodásmódja válik jellemzővé életünk minden területén, még ha a folyamat nehéz és fájdalmas is. Csak néhány példát említve, a pénzkezelésünk, a családi kapcsolataink, a munkakörünk tekintetében is Krisztus akarata szerint kell eljárnunk. Mindnyájan tapasztaljuk, hogy időnként csak kemény koppanás árán tanuljuk meg a leckét.

Nehéz formálni a vasat, az emberi jellem alakítása azonban még keményebb feladat. Gondoljunk Péter tapasztalatára! Mindenhol ott volt Jézussal, mégsem gondolta, hogy majd ezt mondja neki a Mester: „én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed” (Lk 22:32). Jézus megtagadása után nem sokkal Péternek fordulat következett az életében, de csak nagyon fájdalmas és bonyolult tapasztalat után. Bizonyos értelemben a sáfárságán kellett javítania. Lelkileg megújult, az élete egészen más irányt vett, de csak néhány kemény ütés után.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Hogyan függ össze a gyakorlati megszentelődés Jézus tanácsával? „Vegye fel az ő keresztjét... és kövessen engem” (Lk 9:23). Mit kell megfeszíteni (Gal 6:14)? Hogyan érzékelteti ez a megszentelődés folyamatát? Hogyan segít a gyakorlati megszentelődés abban, hogy megtanuljunk Isten akarata szerint gondolkodni (1Kor 2:16)?

2. Fájdalmas próbák árán hogyan tanultunk mélyebb keresztényi életet élni és követni Urunkat? Aki kész rá, mondja el a csoportban is a tapasztalatát és azt, hogy mit tanult belőle! Mit tanulhatunk mások történeteiből?

3. Gondoljunk a többi hitelvünkre, legyen az akár a szombat, akár a holtak állapota vagy a teremtés, a második advent stb.! Hogyan hatnak a mindennapjainkra?