Róm 3:19-24 szakasza alapján válaszoljunk a következő kérdésre! Milyen lényeges igazságról olvashatunk itt tanítást, ami hitünk központi eleme is egyben?

A bibliai üzenetnek itt az a lényege, hogy mindnyájan érdemtelenek vagyunk az üdvösség tekintetében (Róm 3:23). Máskülönben érdem szerint kapnánk, cselekedeteink alapján, ez a gondolat azonban ellentétes a Szentírással.

Róm 4:1-5 szakasza mit tanít a kegyelemről, ami szöges ellentétben áll az érdemekkel?

Az üdvösség ajándék (Ef 2:8-9), érdemtelenül kapjuk. Az ember kizárólag azért nyer üdvösséget, mert Isten neki tulajdonítja Krisztus tökéletes áldozatának érdemeit. Ami a tizedet illeti, nem szerzünk érdemet Istennél azzal, ha visszaadjuk neki. Egyébként is, kezdjük ott, hogy a tized Istené, akkor miféle érdem származna abból, hogy visszaadjuk neki?

A tizedfizetés tehát nem üdvösségszerző cselekedet, mint ahogy egyik jó cselekedet sem az, amelyek gyakorlására Isten szólítja a keresztényeket. „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk” (Ef 2:10).

A tizedfizetésünk azonban sokat elárul magatartásunkról, ami vagy alázatos és engedelmes, vagy csökönyös és dacos Isten minden kérésével szemben. Ha szeretjük Istent, engedelmeskedni fogunk neki. A tized látható kifejezése annak, hogy felismertük: valóban csak sáfárok vagyunk itt a földön, mert minden Istené. Amint a szombat hetenkénti emlékeztető arra, hogy Isten a Teremtőnk és a Megváltónk, a tized visszaadása is hasonlóképpen működhet: arra emlékeztet, hogy nem a magunkéi vagyunk, életünk, valamint üdvösségünk egyaránt Isten ajándéka. Következésképpen felfoghatjuk ezt a valóságot és hittel élhetünk, elismerve, hogy a tized visszaadása kézzelfogható módja hitünk kifejezésének.

Lk 21:1-4 szakasza szerint mit jelent hit által élni?