„A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: méltó a munkás a maga jutalmára” (1Tim 5:18) – írja Pál Timóteusnak. Mózes szavait idézi 5Móz 25:4 verséből az ökörre vonatkozóan és Jézus mondását Lk 10:7 verséből a munkással kapcsolatosan. Az ökörre vonatkozó szófordulat közmondásnak tűnik, és jelzi, hogy az ökör joggal ehet a gabonából, miközben dolgozik. A második mondás pedig azt fejezi ki, hogy az evangéliumot hirdető, elkötelezett munkásokat fizetség illeti meg.

Isten rendszerben teremt és rendszerben működteti az általa megalkotott világot. Ő tervezte meg a naprendszereket, az ökoszisztémát, az ember emésztőrendszerét, idegrendszerét és így tovább. A tized rendszere által a léviták gondoskodhattak (4Móz 18:26) a szent sátor szükségleteiről és saját ellátásukról. Ez ma azokra vonatkozik, akik az evangélium hirdetésének szentelik az életüket. Az Isten által elrendelt tizedrendszer az az eszköz, amivel a szolgálatot támogatni kell, és az üdvtörténet egész ideje alatt ezt alkalmazták. Az ilyen szolgálatot végzőket tehát a tizedből kell fizetni, ez alapvető és lényeges az Úr művében.

„Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek” (1Kor 9:14, ÚRK). Mire utalt itt Pál apostol, és milyen erkölcsi következtetések vonhatók le ebből? 2Kor 11:7-10 szakasza értelmében mennyire fontos gondoskodni az evangélium hirdetőinek szükségleteiről?

„…más gyülekezeteket károsítottam meg, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek szolgáljak” (2Kor 11:8, ÚRK) – mondta Pál ironikusan, és arra utalt, hogy a szegény macedóniai gyülekezettől kapott fizetséget, miközben a gazdag korinthusi gyülekezetnek szolgált. Az apostol azt szerette volna megértetni a korinthusiakkal, hogy akik az evangéliumot hirdetik, megérdemlik érte a fizetséget.

A tizedet konkrét célra kell felhasználni, és ennek így is kell maradnia. „A tizedet különleges használatra kell elkülöníteni. Nem szabad például jótékonysági alapként használni. Konkrétan azok részére kell elkülöníteni, akik Isten üzenetét hirdetik a világnak, más célra nem használható fel” (Ellen G. White: Counsels on Stewardship [Tanácsok a sáfárságról]. 103. o.).

Olvassuk el 3Móz 27:30 versét! Hogyan alkalmazható napjainkban is ez az alapelv?