SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETITANULMÁNYUNK: 5Mózes 8:10-14; Lukács 12:15-21; 14:26-33;

János 15:5; Galata 2:20; 1Timótheus 6:10; 1János 2:16-17

„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róm 12:2).

Isten arra inti Igéjében gyermekeit, hogy ne szabják magukat a világhoz (Róm 12:2), de az anyagiasság csábítása, a gazdagság, valamint a vélt előnyei utáni túlzott vágyakozás bizony hatalmas erővel bír. Nagyon kevesen vannak – legyen szó akár szegényekről, akár gazdagokról –, akik ellen tudnak állni csábításának. Ez alól pedig nem kivételek a keresztények sem.

Semmi rossz nincs abban, ha valaki gazdag vagy keményen dolgozik azért, hogy gondoskodni tudjon önmagáról és szeretteiről. Ám amikor a pénz vagy a pénzhajhászás minden időnket és erőnket felemészti, akkor már beleestünk az ördög csapdájába és a világhoz szabtuk magunkat.

A világ azt az üzenetet közvetíti, hogy csakis a pénz képes biztosítani a jó és bőséges életet. A pénz azonban csak álarc, ami mögé Sátán elrejtőzik, hogy megszerezze magának a hűségünket. Az anyagiasság Sátán egyik kedvenc fegyvere a keresztények ellen. Hiszen ki ne szeretné a pénzt és mindazt, amit a pénz nyújthat itt és most? A legtöbb azonban, amit adhat csak pillanatnyi elégedettség, végső soron képtelen biztosítani legmélyebb szükségleteinket.