Róm 14:1-3 verseiben a kérdés a feltételezhetően bálványáldozatként bemutatott hús fogyasztása. A jeruzsálemi zsinat (Apostolok cselekedetei 15) úgy határozott, hogy a pogányok közül megtértek tartózkodjanak az ilyen ételektől. Az azonban továbbra is kérdéses volt, hogy a piacon árult húsok vajon bálványoknak áldozott állatokból származtak-e (lásd 1Kor 10:25). Egyes keresztények nem foglalkoztak ezzel, míg mások a legcsekélyebb kétely esetén is inkább csak zöldségféléket fogyasztottak. Ennek semmi köze nem volt a vegetarianizmushoz és az egészséges életmódhoz, és Pál arra sem céloz ebben a szakaszban, hogy már nem lenne érvényben a tiszta és a tisztátalan állatok megkülönböztetése. Nem erről volt itt szó! Ha a „mindent megehetik” (Róm 14:2) szókapcsolatot úgy értelmeznénk, hogy minden tiszta és tisztátalan állat húsát meg lehet enni, akkor helytelen lenne a magyarázatunk, mert a más újszövetségi szakaszokkal történő összevetés kizárja ezt az értelmezést.
A hitben erőtelenek befogadása pedig annyit tesz, hogy teljes tagságot biztosítunk nekik, elfogadjuk őket. Nem kell vitázni velük, adjuk meg nekik a szabad vélemény jogát.
Milyen elvet tanuljunk tehát meg Róm 14:1-3 verseiből?
Fontos felfigyelni rá, hogy a 3. versben Pál nem marasztalja el a „hitben erőtelen” embert, és azzal kapcsolatban sem tanácsolja, hogyan erősödhetne meg. Isten elfogadja a szőrszálhasogató keresztényt is (akit nyilván nem Isten, hanem hittestvérei mondanak annak): „az Isten befogadta őt.”
Hogyan erősíti meg Róm 14:4 verse az eddigi gondolatokat?
Figyelembe véve a mai részben kifejtett elveket, vajon időnként nem adódhat olyan helyzet, amikor közbe kell lépnünk, megítélve, ha nem is a másik szívet, de a cselekedeteit mindenképp? Minden esetben tartózkodnunk kell ettől? Ézs 56:10 verse ugyanis ezt mondja egyes őrállókról: „néma ebek”, akik „nem tudnak ugatni”. Hogyan dönthetjük el, mikor szóljunk, ill. mikor hallgassunk? Mi segít helyes egyensúlyt tartani?
Letöltés |