„Pál szeretné, ha testvérei felismernék, hogy a bűnbocsátó Megváltó hatalmas dicsősége adott jelentőséget az egész zsidó vallási rendszernek. Azt is szeretné megértetni velük, hogy amikor Krisztus eljött a földre és az ember áldozataként meghalt, akkor az előkép találkozott a valósággal.
Miután Krisztus bűnért való áldozatként meghalt a kereszten, a ceremoniális törvény nem lehetett többé érvényben, noha addig kapcsolódott az erkölcsi törvényhez, és dicsőséges is volt. Isten pecsétje nyugodott a törvény egészén, ami az Úr szentségét és igazságát fejezte ki. Ha pedig az árnyékszolgálat dicsőséges volt, mennyivel inkább dicsőségesnek kellett lennie annak a valóságban, amikor Krisztus eljött, hogy életadó, megszentelő Lelkét árassza a hívőkre” (Ellen G. White magyarázatai, The SDA Bible Commentary. 6. köt., 1095. o.)!
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
„Róm 7:25 versében így ír az apostol: »Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.« Ez az egészben a legvilágosabb szakasz, amiből megtudjuk, hogy egy és ugyanaz a (hívő) személy egyszerre szolgál Isten törvényének és a bűn törvényének. Megigazult, ugyanakkor mégis bűnös (simul iustus est et peccat). Mert nem ezt mondja: »Az elmém Isten törvényének szolgál«, és azt sem, hogy »A testem a bűn törvényének szolgál«, hanem ezt: »én«. Vagyis egy és ugyanaz az ember kettős szolgaságban van. Hálát ad Istennek, mert az Ő törvényét szolgálja, ugyanakkor irgalomért könyörög, mivel a bűn törvényének szolgál. Azt viszont senki nem állíthatja egy testi (megtéretlen) emberről, hogy Isten törvényének szolgál. Az apostol mintha így tanítana: Látjátok, úgy van, ahogyan korábban is mondtam. A szentek (hívők) bűnösök is, miközben igazak. Azért igazak, mert hisznek Krisztusban, befedezi őket igazsága, amit Isten nekik tulajdonít. Ezzel együtt bűnösök, hiszen nem tesznek eleget a törvénynek és továbbra is vannak bűnös vágyaik. Hasonlóak a beteghez, akit kezel az orvos. Valóban betegek, de remélnek, és már kezdenek jobban lenni, gyógyítják őket. Kezdik visszanyerni az egészségüket. Ezek a betegek akkor kerülnek a legnagyobb veszélybe, ha öntelten gyógyultnak mondják magukat, mert visszaesnek és még rosszabb lesz az állapotuk (mint korábban volt)” (Martin Luther: Commentary on Romans. 114-115. o.). Egyetérthetünk Luther gondolataival? A csoportban indokoljuk meg a válaszunkat!
Letöltés |