Mit állít Pál Róm 3:19-20 verseiben a törvényről, arról, amit a törvény tesz, illetve amit nem tesz, nem tehet meg? Miért annyira fontos ezt minden kereszténynek megérteni?
Pál a törvény szót tágabb értelemben vette, ahogyan a korabeli zsidók is értették. A héberül „törvényt” jelentő Tóra alatt az izraeliták még ma is főként Mózes öt könyvének előírásait értik, de általánosabban véve a szó vonatkozik az egész Ószövetségre. Az erkölcsi törvény – valamint annak kiegészítései a törvényekben, ítéletekben és a ceremoniális előírásokban – részét képezte ennek az utasításnak. Emiatt itt a törvény alatt a judaizmus rendszerét érthetjük.
Törvény alatt lenni azt jelenti, hogy a törvény hatásköre alá tartozni. A törvény rámutat az ember fogyatkozásaira és bűneire Isten színe előtt. Nem távolíthatja el a vétket, csak arra késztetheti a bűnöst, hogy megoldást keressen a bajra.
A Római levelet a saját korunkra vonatkoztatva már nem Izrael törvényeivel van dolgunk, mi a törvény alatt főként az erkölcsi törvényt értjük. Ez szintén nem menthet meg, mint ahogyan a judaizmus rendszere sem menthette meg a zsidókat. Az erkölcsi törvénynek nem szerepe megmenteni a bűnöst. Isten jellemét kell bemutatnia, azt kell világossá tennie az emberek előtt, hogy hol vannak hiányosságaik, hol nem tükrözik Isten jellemét.
Akármelyik törvényről legyen szó – az erkölcsiről, a ceremoniálisról, a polgáriról vagy mindről együttvéve –, bármelyik vagy az összes megtartása sem tesz önmagában igazzá senkit Isten előtt. Soha nem is volt az Isten terve vele. Ellenkezőleg! A törvénynek az a szerepe, hogy rámutasson a fogyatkozásainkra és Krisztushoz vezessen.
A törvény éppúgy nem menthet meg bennünket, mint ahogyan egy betegség tünetei sem adnak gyógyulást a bajra. A tünetek nem gyógyítanak, csak arra utalnak, hogy szükségünk van a kezelésre. Ezt teszi a törvény is.
Mennyire eredményesek a törvény betartása érdekében tett erőfeszítéseink? Ezek szerint tehát miért hiábavaló üdvösséget várni a törvény betartásától?
Letöltés |